Három dologban a világon élő összes ember megegyezik. Mindenki megszületik, meghal, a két esemény között pedig a boldogságot keresi. Íme néhány jó tanács a http://mentalfitnessguru.hu/-tól, hogy meg is találja.
1. Ne szenvedjünk mások szenvedése miatt
Az ember érzékeny lény, nem szeretjük látni mások szenvedését, különösen akkor, ha az a másik ember közel áll hozzánk, szeretjük őt.
De nagy különbség van aközött, ha valaki mellett állunk, támaszként (ami biztonságot nyújt) és aközött, hogy meg akarjuk szüntetni a szenvedését (azaz irányítani akarjuk az életét).
Amikor meg akarjuk mondani valakinek, hogy hogyan kellene élni az életét, látnia a világot, akkor valójában a saját tapasztalatainkat szeretnénk ráerőltetni, a saját életünkbe helyezzük az ő szenvedését. Ezzel magunk képére akarjuk formálni őt valamelyest és figyelmen kívül hagyjuk az ő személyiségét.
A szenvedőnek támaszra van szüksége és nem arra, hogy valaki magára vegye a szenvedését és a saját eszközeivel meg akarja oldani azt. Nekünk pedig nem tesz jót, ha a másik szenvedését a saját életünkbe illesztjük.
2. A pénz nem a legnagyobb kincsünk
Nem a pénz a legfontosabb az életben. Van sokkal fontosabb is – az egészség, a szeretet, a szeretteink. Ezek olyan dolgok, amit semmi pénzért nem adnánk oda.
Ne azonosítsuk magunkat a munkánkkal, a vagyonunkkal, a tárgyainkkal. Ezek nem okoznak valódi boldogságot, csak pénzen vett örömet.
Hiába a mondás – ?A pénz nem boldogít? – és tesszük hozzá, hogy ?de jó ha van?. A pénz sokszor éppen, hogy távolabb visz a boldogságtól.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne foglalkozzunk a pénzzel, mert sok mindenhez szükséges, de ne csak a pénzért és a pénzen vett javakért éljünk, és nézzünk gyakrabban önmagunk mélyére, hogy meglássuk nem a pénz tesz minket boldoggá.
3. Tudd elengedni a szerelmet, ha itt az ideje
Nehéz elengedni valakit, akit nagyon szeretünk, de ha elérkezik az idő (az pedig mindig elérkezik, ha más nem, a halállal), akkor el kell tudni engedni a szerelmet, a szeretteinket. Mert ha valaki magához akarja láncolni azt, akkor pont azt veszíti el belőle, ami az igazi lényege, a feltétlen szeretet. Bárkit is kell elengednünk az életünkből, az érzést, amit érzünk iránta, nem kell elengedni, az bennünk van. Amit elengedünk, az a másik embertől felénk irányuló visszajelzés, hogy ő szeret bennünket. Hogyha ezt el tudjuk engedni, akkor sosem veszítjük el.
4. Minden emberben a világon van 3 közös dolog – megszületik, meghal és keresi a boldogságot
Vallás, nemzetiség, társadalmi helyzet, hajszín, bőrszín, magasság, testsúly, értékrend ?stb.
Természetes, hogy ha közelről szemléljük az embereket, sok különbséget tudunk felfedezni köztük, de ezek mind csak az elme által szült különbségek.
Ha ezt félretesszük, láthatjuk, hogy a lényeges dolgokban mind megegyezünk. Egy helyről jövünk, egy helyre tartunk és közben mind ugyanazt akarjuk, a különbség az, hogy más és más módon, de a szándékunk ugyanaz.
Ne ítélkezzünk tehát mások felett, próbáljuk meg elfogadni egymást olyannak, amilyen.
5. Megbocsátás – bocsássunk meg mindenkinek, beleértve önmagunkat is, bármi is történt
Elsősorban nem másoknak kell megbocsátanunk, hanem saját magunknak.
Ha valaki megbánt minket, azt gondolhatjuk – ?Ez az ember megbántott, miért adnék neki bármit is ? ?. Például azért, hogy ne szenvedjünk tovább másik tette miatt. A megbocsátás gyógyít, testet-lelket egyaránt, nagyobbá, erősebbé és boldogabbá tesz minket.
6. Tekintsünk úgy a negatív tapasztalásainkra mint a helyes útra és ne úgy, mint egy bukásra
Egy negatív tapasztalaton való túllépés (különösen ha az valami trauma, amit átéltünk), erősebbé tesz minket.
Azt mondhatjuk –?Igen, ezt túléltem, ezt is túléltem, mert erős vagyok? vagy azt „Ez nagyon fájt, alig bírtam ki, lehet még egyszer nem bírnám ki”.
Így úgy éljük meg, mint egy veszteséget, amit túl kellett élni.
Tekintsünk inkább úgy minden negatív (és pozitív) tapasztalatra, eseményre, nem úgy mint egy túlélt dologra, hanem mint valamire, amit meghaladtunk, ami fölé kerekedtünk, amit már megtapasztaltunk és magunk mögött hagytunk. Csak így tudunk igazán előre menni, csak így tudunk igazán fejlődni.
7. Mindig gondolkodjunk el, amikor neheztelünk valakire.
Ha rossz érzések kerítenek hatalmukba, mérgesek vagyunk, félünk, depressziósak vagyunk vagy magányosnak érezzük magunkat, használjuk ki a helyzetet és tekintsünk rá úgy, mint lehetőségre, ami felébreszt bennünket.
Üljünk le, bármennyire is nehezünkre esik, és gondolkodjunk el csendben (meditáljunk), hogy legmélyebben mi is okozza ezeket az érzéseket.
Ilyenkor ráébredhetünk a hiányosságainkra és így arra, hogy mi az, amitől meg kellene szabadulnunk, mert amíg bennünk van, addig folyamatosan gyötörni fog bennünket a különböző élethelyzetekben.
Ha a meditáció végével (a dolgokat átgondolva) jobban érezzük majd magunkat, akkor jól csináltuk, ha esetleg nem, akkor nem mentünk elég mélyre vagy nem voltunk őszinték önmagunkkal.
8. Az emlékek mindig eltorzulnak.
Nem szabad, hogy az emlékeink irányítsanak bennünket, mert az emlékek mindig torzak. Az emlékek a múlt lenyomatai a jelenben, olyanok, mint a lábnyomok a tengerparton. Nem a sétálót látjuk, hanem csak a láb lenyomatait.
Ne a múltban éljünk tehát, sokkal inkább a jelenben, mert csak ott tudunk bármit is tenni.
9. Fogadjuk el azokat a dolgokat, amik megváltoztatásához nincs elég erőnk.
Az akaraterő azt jelenti, hogy valami fölött akarattal rendelkezünk, tehát erőt ad ahhoz, hogy irányítsuk, de ha valami meghaladja az erőinket és nem tudjuk elfogadni és túllépni rajta, akkor könnyen bele ragadunk és egyik próbálkozástól a másikig pazaroljuk rá az erőinket, ahelyett, hogy túllépnénk rajta és más dolgokkal foglalkoznánk, utat engednénk valami újnak, haladnánk tovább az úton.
10. Higgyünk önmagunkban.
Ez egy olyan dolog, ami nélkül szinte semmi sem sikerülhet. A legnagyobb gazdagságunk, hinni önmagunkban, ezt sosem szabad elfelejtenünk.
Forrás: http://mentalfitnessguru.hu/