A varázslat 2001-ben kezdődött, amikor Judy Hall először tartott bentlakásos karmaasztrológia workshopot Glastonburyben, és azóta ez minden évben megismétlődik. Glastonbury eleve varázslatos hely: a legendás Avalon szigete, az Istennő dimenziókapuja. Ezt a kaput az elmúlt két évezredben nagy becsben tartottuk mi, az Istennő papnői, hiszen Úrnőnk száműzetésben volt, és csak kevesekben mutatta meg az arcát. Elsősorban azért zarándokolunk el minden évben ide, hogy Vele lehessünk, megkaphassuk a beavatást, ami csak Általa nyerhető el ? hiszen karmaasztrológia workshopot bárhol tarthatnánk? Az idei Plútóról, a transzformációról és az alvilág szintjeiről szól, a csodák pedig már attól a pillanattól elkezdődnek, ahogy felszállunk a vonatra.
Mint 14 éve mindig, most is a Paddington állomáson találkozom Sylviával, aki állandó útitársam Glastonburybe, amikor Judy Hall egyhetes bentlakásos karmaasztrológia workshopjára megyek. Örülünk egymásnak, aztán leülünk a kávézóban, és elmeséljük, mi történt velünk, amióta nem találkoztunk. Én a szokásos otthoni dolgaimmal szórakoztatom (tanítás, ügyfelek, nagyon idős mama pesztrálása, vállízületi gyulladás). Sylvia főleg a gyermekeivel és unokáival tölti az idejét, de havonta egyszer asztrológiát tanít kezdőknek, és egyre többen kérnek tőle olvasatot. Hamarosan mindketten megállapítjuk, hogy tavalyhoz képest most sokkal jobban vagyunk: könnyebben bírjuk a nehézségeket, ügyesebben osztjuk be a feladatokat, több örömöt okoz az élet. Mi lettünk bölcsebbek vagy befogadóbbak? Az ördög tudja. Ha nem fájna a vállam, ami nem gyenge figyelmeztetés, hogy azért messze nincs minden rendben, kijelenthetném, hogy életem egyik legboldogabb időszakát élem, és Sylvia ugyanezt mondja. Amikor 14 évvel ezelőtt leszállt a vonatról az állomáson, és a várakozó taxi felé vonszolta hatalmas bőröndjét, az alacsony, kissé molett, idősödő hölgy egy félénk, szürke egérkére hasonlított, aki legszívesebben elbújt volna a világ elől. Ma pedig ? hiába vagyunk sok-sok évvel később ? egy csinos, fiatalos, magabiztos gyógyítót és karmaasztrológust látok magam előtt, aki kibontakoztatta a képességeit és végre ott van, ahol lennie kell.
Ez a gyökeres változás Judy Hall személyiségének és magának a helyszínnek, Glastonbury varázslatos energiamintázatának köszönhető ? meg persze annak a kemény munkának, amit az évek során elvégeztünk magunkon. Az Univerzum egyetlen igazi törvénye a fejlődés, amit a változások-változtatások hoznak létre, és ha nem tesszük, előbb-utóbb megszűnünk létezni. Kétféle alapvető változtató eszköz áll a rendelkezésünkre: az egyik a külső erők hatása (a párom, a szüleim, a gyerekeim, a főnököm kényszerít ki valamit), a másik pedig a belső lélekevolúció, önmagunk belső útja. Mindkettő gyakran jár komoly gyötrődéssel, kétségek és felismerések között vergődünk, s ha asztrológiai eszközökkel akarom megfogalmazni, akkor az előbbit a nagybolygó tranzitok, az utóbbit pedig a progressziók és napívek generálják. Minél idősebbek vagyunk, annál több hatás ér, és sajnos annál nehezebben vagyunk képesek befogadni őket, pedig ha hajlandók vagyunk elébük menni, csodákat tapasztalhatunk.
Pont erre a csodára várunk Sylviával mi is, amikor elindulunk egy újabb workshopra a Glastonbury apátság menedékházába. A vonatút hamar eltelik, a taxi ablakából pedig hirtelen feltűnik a titokzatos Tor, a környék legnevezetesebb landmarkja. Közeledünk. A domb tetején álló torony olyan, mint egy hegyes bimbójú szép női mell, ami egyáltalán nem véletlen. Glastonbury az Istennőhit központja volt a keresztény korszak előtt, valódi dimenziókapu, kútjai és szigetei ma is a feminin erőket szimbolizálják.
Aztán végre megérkezünk az apátság menedékházába, és elfog az ismerős érzés, hogy itthon vagyok, hazaértem. Ráadásul a mostani workshop Plútóról és a lélek transzformációjáról szól, amit ha sikerül túlélnünk, a jutalom egy tisztább, erősebb, minden szempontból kiteljesedettebb létezés lehetősége.
Griga Zsuzsanna