Egy házasságon túllépni sokkal nehezebb, mint azt az emberek gondolnák. Könnyű mondani, hogy ?az élet megy tovább?, azonban annál nehezebb így is cselekedni. Vannak dolgok, amin nem tudunk napirendre térni, és sokáig csak azon jár az eszünk, hogy mit rontottunk el.
Most lássuk azokat a dolgokat, ami miatt az elváltak leginkább sajnálatot éreznek. A HuffingtonPost olvasói (férfiak és nők egyaránt) szerint ezek a következők:
1. Sajnálom, hogy nem jöttem rá, mennyire sérült, és nem tudtam rendbe hozni őt.
2. Hogy mit bánok leginkább? Hogy hét évig egy olyan kapcsolatban maradtam, ahol feladtam önmagam csak azért, mert a társadalom ezt várta tőlem. mindkettőnknek egyformán áldozatot kellett volna hozni, mert enélkül nem működik. Az utóbbi öt egyedül töltött év jobb volt, mint a 14 házasságban töltött év.
3. Nagyon összevesztünk már az esküvő előtti próbavacsorán. Azt sajnálom, hogy akkor nem hagytam magam mögött mindent, vissza sem nézve. Bár akkor most nem lenne két csodás gyerekem. Azt hiszem, csak ezért volt értelme oltár elé állni.
4. Azt bánom leginkább, hogy nem tudtam teljes értékű férj lenni.
5. Akkor kellett volna elhagynom, amikor először megcsalt, és nem vesztegetni annyi évet rá.
6. Sajnálom, hogy annyi figyelmeztető jelet figyelmen kívül hagytam, kezdve az esküvő előtti naptól, amikor nem volt bátorságom lefújni az egészet. Sajnálom, hogy túl bizakodó, túl optimista voltam, és hogy túl komolyan vettem az esküvői fogadalmat egy nem működő kapcsolatban.
7. Sajnálom, hogy figyelmen kívül hagytam a jeleket, mert feltétel nélkül szerelmes voltam. Feladtam önmagam, az álmaimat, és egy teljes életet azért, hogy ő és a gyerekeink boldogok legyenek. Annyira megszokottá vált, hogy nem kapok vissza semmit sem ezért cserébe, így semmibe vett. Csak az ő akarata érvényesült a házasságunkban. Sajnálom, hogy ezt nem vettem észre, mert elvakított a szerelem.
8. Elveszítettem önmagam a házasságomban, mert annyira koncentráltam arra, hogy mások boldogok legyenek.
9. Bánom, hogy megengedtem magamnak azt, hogy elveszítsem önmagam, mert annyira szerettem volna az lenni, akinek ő látni akart. Bármennyit is változtam, nem volt elég. Hálás vagyok, hogy volt bátorságom változtatni és végre újra rátalálni önmagamra.
10. Sajnálom, hogy olyan korán összeházasodtunk. Még egy évig sem voltunk együtt, amikor a házasság mellett döntöttünk. Nem volt elég időnk megismerni egymást. Ma már tudom, hogy ez mennyire fontos.
11. Sajnálom, hogy nem vettem észre a láthatatlan köldökzsinórt, amivel még mindig nagyon szorosan kötődött az anyjához. ő jó volt hozzám, de nem ő volt a megfelelő ember. Fiatal voltam és naiv, és sokkal többet érdemeltem volna a házasságunkban. Amit viszont egyáltalán nem sajnálok, az a két fiam.
Fotó: