Az önismereti utazás fontos állomása a bennünk élő gyermek megismerése és a vele való szeretetteljes kapcsolat kialakítása.
Mindenkiben él egy belső gyermek
A belső gyermek személyiségünk azon része, aki magában hordja és őrzi gyermeki ártatlanságunkat, érzékenységünket, önfeledt játékosságunkat, kreativitásunkat és a világra való rácsodálkozás képességét. A belső gyermekünk soha nem nő fel, egész életünk során velünk marad.
Ő áll legközelebb lelkünk lényegéhez, bölcs magjához, ő aki még tudja, hogy miért jöttünk, és ő motiválja életünket.
Van, aki felnőttként is érzi magában a belső gyermeket, ám a legtöbben sajnos elfeledkeztünk róla, eltemettük magunkba.
Miért és hogyan nyomtuk el magunkban a belső gyermeket?
Egy kisgyermek számára a világ tele van veszéllyel, ezért gyermekkorunkban számos védekezési- és túlélési mechanizmust, viselkedési formát fejlesztettünk ki, amelyekkel megvédhettük magunkat és kielégíthettük szükségleteinket. Ezekből a jól bevált viselkedési technikákból és szerepekből formálódott meg mai személyiségünk.
Minél több én-védelmi mechanizmus kövült ránk, annál rugalmatlanabbak vagyunk.
Sokan azért nincsenek kibékülve belső gyermekükkel, azért nyomják el magukban, mert félnek, ha szabadon engednék őt magukban, akkor kicsúszna a kezükből az irányítás, vagy sebezhetővé válnak.
Az én-védelmi mechanizmusok segítettek ugyan a túlélésben és az érzelmi, lelki sérülések elkerülésében, de távol is tartanak az Élettől, a Változástól, és elvágták a legmélyebb emberi szükségleteinkhez, vágyainkhoz, érzelmeinkhez vezető utat.
A kis szabotőr
Belső gyermekünknek szeretetre, biztonságra, megfelelő érzelmi háttérre, társakra, az önkifejezés szabadságára, és az élet élvezetére van szüksége.
Felnőttként rosszul gondoskodunk magunkról és belső gyermekünkről, gyakran olyan vágyakat kergetünk, olyan igényeket és célokat akarunk elérni, amelyek talán nincsenek is összhangban valós lényünkkel.
A belső gyermek azonban tudja, hogy az ő szükségletei nem egyeznek a mi törekvéseinkkel, ezért különféle módon megakadályozza, hogy azt tegyünk, amit szerintünk kell.
Nagyon fontos tehát, hogy újra felfedezzük, és kapcsolatba kerüljünk belső gyermekünkkel, megismerjük a szükségleteit és tudatosan törődjünk vele.
Teremts kapcsolatot belső gyermekeddel!
Több módon is előhívhatod a belső gyermekedet, pl.:
– Játékkal, tánccal, énekléssel,
– rajzolgatás vagy festés közben.
– természetben való séta alkalmával
– Állatok közelében
– önfeledten játszó gyermekek között
– gondolkodj el azon, mi az, amit gyermekkorodban nagyon élveztél és már régóta nem csináltad, vagy mi volt az, amit nagyon szerettél volna, de nem volt rá lehetőséged, vagy nem engedtek meg
– meditáció közben
Amikor először próbálsz kapcsolatba lépni vele, fontos, hogy megfelelő és biztonságos környezetet, feltételeket teremts a számára.
Előfordulhat, hogy nem sikerül mindjárt elsőre kapcsolatba lépni vele. Lehet, hogy nem a számára megfelelő módot választottad, vagy még nem bízik meg benned ? légy türelmes és próbálkozz újra, vagy másképp.
Lehetséges az is, hogy első alkalommal egy lázadó, dühös, sértődött, vagy szomorú, félénk, esetleg nyugtalan, ideges teremtéssel találod szembe magad. Talán azért reagál így, mert bizalmatlan, sok sebet kapott, vagy úgy érzi elhanyagoltad, nem törődtél vele. Ilyenkor fogadd el, és tartsd tiszteletben az érzéseit.
Próbáld megérteni őt és szeresd!
Tudasd vele, hogy szeretnél gondoskodni róla, és kérdezd meg, hogy mire van szüksége, mit szeretne csinálni, vagy egyszerűen hogy
?Mit tehetnék érted??
Forrás: http://belsonyugalom.blogspot.hu/
Fotó: