A spirituális fejlődés során muszáj szembenéznünk az árnyékos részeinkkel is, különben visszahúznak oda, ahonnan indultunk. Spirituális tévhitek sorozat 4. rész.
Spirituális utunkon a fény, az Egység felé haladva, mindent, ami fénytelen bennünk, át kell minősítenünk. A szőnyeget fel kell emelni és bizony szembenézni mindazzal, amit odatettünk évek, életek alatt. Ezek az árnyoldalaink, amelyek visszahúznak bennünket ide a dualitásba, ezekkel okozunk önmagunknak újból és újból rossz érzéseket, kellemetlen élethelyzeteket, tapasztalásokat. Mint egy jó barát, mindig velünk vannak és emlékeztetnek minket az elkülönültségünkre.
A mostani idők különösen erről szólnak: ?Ne vigyél semmit magaddal tovább, ami fénytelen, szeretetlen, visszahúz!? Igen ám, de sokan félnek igazi nagytakarítást végezni, szembenézni mindazzal, ami ott rejlik a mélyben, az árnyoldalukkal.
?Én már spirituális vagyok! Rendszeresen meditálok! A szeretet vagyok! Nekem nem lehetnek negatív aspektusaim, árnyoldalaim, az elképzelhetetlen! Már biztosan minden átalakult bennem!??
Szeretnénk azt hinni, hogy a harag, a gyűlölet, a rosszindulat és megannyi negatív, számunkra rossz érzést okozó aspektusunk egyszerűen elillan, ahogy elkezdünk spirituális életet élni. A tapasztalat azt mutatja, hogy ezen részeinknek is nagy szüksége van a Fényre, a Szeretetre, a törődésre, és ez bizony belső munka. Belül, mélyben zajló önismereti folyamat, ahol találkozni fogunk önmagunk korlátaival, és ezeknek a korlátoknak a felismerése, elengedése az esetek többségében rossz érzésekkel jár együtt.
Valóban varázslatos lenne, ha a sok-sok élet álmából felgyülemlett végtelen rossz érzésözön egy csettintésre tovatűnne és már nem is létezne. Ez egy szép álom, de a ?valóságban? másként működünk.
Ami jó hír, hogy érezhetően tágul a tudatosság szeretett bolygónkon, és ez hatalmas segítség az ébredőknek, a félénkeknek, azoknak, akik eddig halogatták a nagytakarítást. Minél nagyobb a fény, annál könnyebb és gyorsabb az árnyoldalaink átminősítése. S egyszer mindenképpen szembe kell velük néznünk, akár most, holnap vagy akár egy másik életben. Nem kerülhetjük el, a tagadás nem segít. Valóban olyanok, mint egy jó barát, segítenek, támogatnak, szolgálnak bennünket, hogy rajtuk keresztül meglássuk az illúziót, amit magunknak teremtettünk, hogy az elkülönültségből felismerve az Egységet, kiléphessünk belőle. Amikor megérezzük ennek a csodáját, akkor már nem kérdés bennünk, hanem igazi vágy, hogy felemeljük a saját szőnyegünket és nekiálljunk a nagytakarításnak.
Március 5-e 10 milliószoros nap. Mára teljesen elfogadott, hogy egy ilyen napon sokkal erősebb energiák dolgoznak. Miért is? Egyre többen tudunk róla, egyre többen arra helyezzük a fókuszt, hogy ezen a napon csodákat teremtsünk, odafigyeljünk a gondolatainkra. Egységben az Erő! Minél többen éreznek egy adott pillanatban békét, szeretetet, jóérzést, annál erősebb a Jelenlét ereje, azaz annál nagyobb Csodát teremtünk magunknak és egymásnak! Sokan ezen a napon elkezdenek aggódni: ?Jaj, nehogy valami rosszra gondoljak vagy rosszat tegyek!? S már el is indul egy negatív teremtés?
Mi lenne, ha a 10 milliószoros nap kollektív erejét most valami másra is felhasználnánk? Mi magunk teremtjük ennek a napnak a csodáját azzal, hogy hiszünk benne, hisszük, hogy segít.
Ajánlom, hogy kapcsolódjunk ehhez az Erőhöz, Jelenléthez, Tudatossághoz! Merjük felemelni a saját szőnyegünket ebben az óriási szeretetegységben és bátorítsunk másokat is erre. Tudd, hogy nem vagy egyedül! Nem lehetsz egyedül, nem lehetsz elkülönült, csak a szőnyeg alatt tárolt minták, aspektusok akarják ezt elhitetni veled. Mindig is Egy voltál és Egy Vagy mindennel és mindenkivel.
Varázslatos elengedést és csodákat kívánok mindannyiunknak!
Angyal Alénaya
www.angyalgyogyitas.hu
Fotó: http://wall.alphacoders.com/