Minden, ami a világodban megjelenik, azt te hoztad létre. Minden, kivétel nélkül, téged tükröz.
Ha az önismeret útjára lépsz, mert szeretnéd mélyebben megérteni és átalakítani a világodat, van néhány alapelv, amelyek nélkül nem érdemes útra kelni.
Talán az egyik legfontosabb a felelősség kérdése: minden, ami a világodban megjelenik, azt te hoztad létre. Minden, amivel találkozol, ami megmutatkozik, az azért nyilváníthatja meg magát, mert te megengedted, engedélyt adtál ahhoz, hogy ott legyen. Ahogy az ősi igazság is tanítja: ahogy fent, úgy lent, ahogy kint, úgy bent. A külvilágunk minden esetben minket ? a belvilágunkat – tükrözi: minden esemény, ami ott megjelenik, még azok is, amikkel egyáltalán nem értesz egyet. Kivétel nélkül minden azért tud számodra megmutatkozni, mert benned ? belül, rezgésként, érzelemként, mintaként ? ott rejlik. A külvilág a belvilágunk tükörképe. Ez akkor is így van, ha nem tetszik, amit a tükörben látsz vagy derült égből villámcsapásként ér a látvány ? tehát, ha nem vagy tudatos arra, mi van benned és meglepetésként érzékeled mint külső eseményt.
Ennek a megértése általában több körös, mert nem egy könnyű igazság ez az emberi lénynek. Sok-sok oka lehet annak, hogy ? esetleg már réges-régen a ?spirituális úton járva? még mindig a felelősség elöli menekülést választjuk ahelyett, hogy szembenéznénk azzal, mit hoztunk létre. Vannak tehát olyan ?teremtéseink?, amelyeket szintén mi hoztunk létre, de nem igazán szeretnénk ezt elfogadni, ezért inkább másra hárítjuk. Mást teszünk felelőssé azért, amit mi tapasztalunk, ami a mi világunkban megjelenik: a gyerekkorunkat, a főnökünket, a céget, a kormányt, az anyósunkat, a párunkat, a pénzügyi helyzetet, a szerencsét, az öröklődő géneket, az influenzavírust, az orvost, azokat, akik a színfalak mögött irányítják a dolgokat stb. Mindig találunk valakit, akire lehet mutogatni, akinek így vagy úgy kellett volna viselkednie ahhoz, hogy az a dolog, ami nekünk aktuálisan nem tetszik, másként alakuljon.
Azt még könnyen elhisszük, hogy pozitívra kell hangolni a rezgésünket ahhoz, hogy a vágyott állást/partnert stb. bevonzhassuk. Viszonylag könnyen megy annak a megértése, hogy önmagunknak kell megfogalmazni, milyen partnert szeretnénk, és önmagunknak kell méltóvá válnunk ahhoz, hogy az illető meg is jelenhessen az életünkben. Ám amikor párkapcsolatban élünk, és valami nem működik, vagy nem úgy történik, ahogy azt elképzeltük, akkor máris megjelenik a másikra mutogatás. Elkezdjük mantrázni, hogy de hát a párom nem becsül meg, ő viselkedik így és így, ahelyett, hogy ezt és ezt tenné, én nem tudok mellette nő/férfi lenni és a többi. Az ilyen szoros viszonyokban nagyon könnyű belecsúszni a másik hibáztatásába, hiszen sokkal intenzívebben megtapasztaljuk mindazt, amivel nem szeretnénk szembesülni ? egy párkapcsolatban például nap mint nap együtt élünk a saját tükörképünkkel.
Ám hogy a tükörben mit látunk, csak akkor nem fog idegesíteni, ha mindazt, amit érzékelünk, magunkra vonatkoztatjuk és önmagunkban elfogadjuk. Például, ha úgy érzed, nem becsül meg a párod, vizsgáld meg, te hogy állsz az önbecsülés kérdésével. Megbecsülöd-e önmagadat úgy, ahogy vagy, méltányolod-e azt az embert, akivé váltál az évek során, vonzó nőnek/férfinak tartod-e magadat. Ha ezzel rendben vagy, a párod is ezt fogja számodra megmutatni: vagy felbomlik a kapcsolatotok, és olyasvalakit találsz, aki már képes tükrözni ezt a gyógyult, magasabb minőséget, vagy csodával határos módon a párod fog megváltozni, és a valós önbecsülésedet tükrözni.
A párkapcsolat, de tágabb értelemben véve minden kapcsolatunk csodálatos lehetőséget ad arra, hogy a másik reakcióiban, viselkedéseiben önmagunkkal, a saját árnyékos részeinkkel találkozzunk. Egészen biztos ugyanis, hogy a téged mélyen érintő dolgok ? minden, ami másokban idegesít -, az benned is ott van valahol, arra várva, hogy szeretettel elfogadd. Érdemes a viszonyainkra így tekinteni és végignézni, hogy mit tükröznek belőlünk ? hiszen alkalmat adnak arra, hogy ami ?odakint? nem tetszik, azt ?idebent? meggyógyítsuk, elfogadjuk, szeretetet adjunk neki. A felelősségvállalás tehát azt is jelenti, hogy tudatosan figyelsz arra, ami veled történik, amit mások közvetítenek számodra ? hiszen önmagadról üzennek. Aztán pedig veszed a fáradságot, hogy megvizsgáld, az adott dolog, tulajdonság hogyan jelenik meg a te életedben, személyiségedben.
Csakis önmagadért vállalhatsz felelősséget, a saját jól-létedért, a saját életedért, a saját teremtéseidért ? mások életéért nem. De a sajátodért 100 %-os felelősséggel tartozol. Csak figyeld meg a változást, amelyet ennek az egyszerű alapelvnek a betartása hoz az életedbe
A felelősséget persze nagyon szívesen hárítjuk néhány esetben, jelesül, amikor nagyon kényelmetlen, kellemetlen, csúnya, amit a tükörben látunk. Ilyenkor szoktunk ragaszkodni a tükörtől való elkülönülésünkhöz ? kötjük az ebet a karóhoz, hogy de márpedig a másik a hibás, az ilyen-olyan, bezzeg én, mindent jól csináltam, éreztem, viselkedtem stb. Az árnyékos részeinkkel való szembesülés persze nem egy láblógatós tengerparti vakáció, hanem húsba vágó élmények, találkozások, ráeszmélések és érzelmi drámák sorozata. Ezen azonban célszerű átküzdeni magadat, ha valódi eredményekre ? igazi önismeretre, valódi kapcsolatokra, valódi énre, valódi boldogságra ? pályázol, vagy ha ezt még nem igazán érted, de jelenleg igazán rosszul érzed magad a bőrödben, és nagyon utálod, amit az életednek nevezel. Ebben az esetben ugyanis az árnyék-részeid megértése és szeretettel történő elfogadása kulcsfontosságú.
Amiért felelősséggel tartozol, arról neked kell gondoskodni, neked kell gondozni, a vadhajtásokat lenyesegetni, táplálni és törődni vele. Te teremted meg, te hozod létre és tartod életben ? az ember tudatos teremtőnek született, a saját világát, életét, személyiségét teremti meg minden egyes napon. Rajtad múlik, milyen világot, életet teremtesz magadnak ? 100 %-ban a saját felelősséged, ugyanakkor egy elképesztő lehetőség, amit kár lenne veszni hagyni és elpazarolni…
Kolontár Elvira
www.hazateres.net