Az önismeretben, vagy más kifejezéssel spirituális úton az egyik legfontosabb teendőnk, eszközünk, ami nélkül nem fog menni: az őszinteség.
Úgy vélem, amikor elkezdjük a spirituális utazásunkat, indulásnak ez egy tökéletes téma, hiszen minden útkereső az elsők között találkozik a következő mondattal: ?Legyél őszinte legalább önmagadhoz!?
De mit is jelent ez valójában? Miért nem olyan egyszerű, mint amilyennek első ránézésre tűnik?
Hosszú, jól megalapozott évek és sok-sok élet munkája fekszik az őszintétlenségben. Elhazudtuk önmagunknak az Igazságot, hogy kik is vagyunk valójában, elfedtük a tényt, hogy mi magunk is Istenek, vagyis teremtők vagyunk. Ez szükséges volt, hiszen enélkül a hazugság nélkül nem tudtuk volna megtapasztalni az elkülönültséget, a dualitást. Jól felépítettük ?önmagunkat?, az álomvilágunkat. Rengeteg képünk van arról, hogy kik is vagyunk: valakinek a lánya, a fia, valakinek az anyja, az apja, valakinek a főnöke, a beosztottja, a szeretője, az ellensége?
Jól felépített énképeinkhez, álarcainkhoz ragaszkodunk, és hogy még ?hitelesebbnek? tűnjön számunkra – élettapasztalatokkal, rossz érzésekkel, megelőző életekkel, a karmával még jól alá is támasztjuk, azaz igazoljuk ?önmagunkat?.
Nos, ember legyen a talpán, aki ebből kihámozza az Igazságot! S ráadásul nem egyszerű őszintén szembenézni mindazzal, amit és ahogyan tettünk. Annyit hazudtunk önmagunknak, annyi hamis álmot éltünk, hogy már rég elfelejtettük, hogyan is kell őszintének lenni és őszintén élni. Az egy dolog, hogy elhatározzuk: ?Ezentúl őszinte leszek!? Még teszek is érte – lépésről-lépésre szépen feltárom önmagamat: ki vagyok én? mi okoz örömöt és jóérzést számomra?
Majd itt jön egy újabb kihívás – elkezdeni felvállalni mindezt a külvilágban: önmagamat, az egyéni életutamat, azt, hogy másként látom, másként gondolom, és másként cselekszem, mint a többiek! Felvállalni egy olyan világ felé, ahol a hazugságot, az önámítást ismerik, ?istenítik? és alkalmazzák hosszú életek óta.
Itt legyél erős! Nem kis önismeret, önelfogadás és önszeretet kell ahhoz, hogy őszintén felvállald önmagadat. Én ilyen vagyok! Így nyilvánulok meg az egyéni tapasztalásom ösvényén! Vállalom a másságomat minden fórumon és minden körülmények között!
Valóban szembe mersz nézni azzal, hogy hol ragaszkodsz még az énképeidhez? Melyik az az életterület, ahol még hagyod, hogy a jól felépített álomvilágod megvezessen, megkössön és rángasson, azaz rossz érzést okozzon számodra. Vajon igazán, őszintén mered vállalni a felelősségedet? Meglátni, hogy mindezt te építetted fel, az egész ?világodat? lépésről-lépésre alaposan.
Első lépés: valóban legyél őszinte magadhoz! Tudd, hogy mikor hazudsz, állítasz valótlant vagy ferdíted kissé illetve jobban a mondanivalódat. Kezdd el észrevenni, majd tudatosan figyelni és a megfigyelés pillanatában felülírni a régi mintát ott belül mélyen, önmagadban! Legalább önmagadnak merd bevallani, hogy milyen is vagy igazán, még akkor is, ha mindez megijeszt vagy félelmetesnek tűnik.
Lehet, extrém vágyaid vannak, nem megszokottak vagy éppen a társadalom által nem elfogadott tapasztalást szomjazol. Nem az extrém vagy különc tapasztalási vágy a probléma, hanem az, hogy tagadod vagy talán még addig sem jutsz el, hiszen fel sem ismered. Csak azt érzed, hogy az az élethelyzet, amiben vagy, ahogy ?éled? az életedet, az mintha nem a tiéd lenne. Amikor rátalálsz az igazi vágyaidra önmagaddal és az életeddel kapcsolatban, majd elkezded felvállalni, megvalósítani és megélni, ekkor kezdesz el ÉLNI!
Hogy várod el a világtól az őszinteséget, amikor önmagad alapköveit is hazugságból raktad össze? Nem ismered önmagadat, de kéred a világodat, hogy fogadjon el téged úgy, ahogy vagy. Hiszen még te sem teszed meg ezt önmagaddal! Folyamatosan ámítod önmagadat korlátok közé szorítva ? ami egyenes út a folyamatos rossz érzéseid felé, s még továbbtávolít önvalódtól ? pl. én ezt nem tehetem meg, mert anya vagyok, mert apa vagyok, mert dolgoznom kell, mert erre nekem nincs időm? Félsz, hogy a világ megítél, elítél, pedig csak te teszed ezt önmagaddal.
Következő lépés: amikor felismerted és látod, tudod, hogy ki vagy ? kezdd el felvállalni! Ez vagyok én! Én így szeretem önmagamat, így járom a saját isteni ösvényemet és én így tapasztalok! Mert az én utamon ezekkel a tapasztalásokkal akarom szembesíteni, találkoztatni önmagamat, engem ez az Út segít Haza, az Egységbe! Miért is kéne ezt elhazudnom?! Amíg a külvilágban zavar és megérint bennünket, hogy hazug, ámító, addig bennünk is zavar van ezzel kapcsolatban. Hálás dolog a külvilág őszintétlensége, hiszen segít és tükröt tart számunkra, hogy a legkisebb hazugságot is felismerjük önmagunkban és elengedjük 🙂
Az őszinteség felé vezető út nem mindig habostorta, de a végeredmény csodálatos: igazi szabadság, őszintén, hazugságok, önámítások és önigazolások nélkül szabadon létezni, élni és teremteni. Bátran ajánlom!
Angyal Alénaya