Spirituális egó – te hol tartasz?

Mindannyian hazafelé tartunk. A fény útját járjuk és mindannyian a saját ösvényünkön igyekszünk a Teljességbe. Ezen a hosszú és időnként kanyargós úton mindenkinél eljön az a pillanat, amikor elkezd ébredni.
A fizikai világ álom-mátrixán, illúzióján elkezdünk átlátni, és egy varázslatos világ kezd feltárulni az útkeresőnek: a spiritualitás.
Azok, akik hamarabb ébredtek, avagy ezen az úton ?előbbre járnak?, már számtalan könyvet, előadást, írást, videót, kurzust osztottak és osztanak meg a saját tapasztalásaikról vagy azokról a témákról, hogy hogyan is csináljuk jól, vagy mi is az Igazság, a Végső Valóság? Lélek legyen a talpán, aki ebben a végtelen információözönben nem vész el!

Az út elején nem egyszerű megtalálni, hogy melyik tanítás is visz előbbre téged, mi az, ami valóban épít és közelebb segít téged önmagad megismeréséhez, a Végső Igazsághoz. Gyakorlás és türelem, idővel minden könnyebbé válik. Ami már az út elején is segítségül szolgál, az a saját érzésvilágunk. Ez egy olyan beépített szenzor, ami kivétel nélkül mindenkinek megvan, és ami biztosan jelzi számunkra, hogy valamivel dolgunk van vagy sem (és ráadásul mindig kéznél is van!). Amikor egy adott témával, könyvvel vagy éppen egy tanítással kapcsolatban több a jó érzés benned, mint a rossz ? akkor az a tiéd, ott a helyed! Bárhová is jutsz el az első körökben, az segít téged! Szerencsés, ha azonnal a megfelelő ?tanítót?, könyvet, tanfolyamot vonzod be magadnak, de az sem a világ vége, ha az első találkozások katasztrofálisnak tűnnek számodra. Ilyenkor levonhatod a tanulságot: ?Legközelebb sokkal körültekintőbb leszek és még jobban figyelek a jó érzéseimre, az intuíciómra?. Meglátod, egyre rutinosabb leszel, hogy elcsípd azt a bizonyos megérzést, már akkor, amikor felvillan, és nem siklasz el felette és hagyod elfutni, mint korábban!

A lényeg: MINDEN érted van! Minden tapasztalás téged épít, emel, szolgál és előbbre visz!
Amikor már javában a spirituális utunkat járjuk, akkor sem feltétlenül vagyunk könnyebb helyzetben. Elérhetünk a tudatalattinknak olyan mélységeihez, amelynél nem segítenek a már elsajátított módszerek. Ilyenkor ismét szétnézünk és segítséget keresünk, feltéve, hogy egyáltalán belátjuk, hogy szükségünk lenne segítségre.
Ugyanis a spirituális utat járva az emberi egónk mellett gyönyörűen kifejlődik a spirituális egónk is. S ez bizony időnként megmakacsolja magát, és mindent elkövet, hogy benne tartson bennünket a már jól felépített spirituális álomvilágunkban. ?Én ezt már tanultam! Annyi könyvet olvastam már ebben a témában! Én ezt jobban tudom! Te még csak itt tartasz?! Ez teljesen alap, ezt már tudnod kéne, ha spirituális vagy! Én már évek óta meditálok, kurzusokra járok, hidd el, előbbre vagyok, mint te! Hallgass rám, csináld így!?
?Én ugyan nem csinálom, de mondani nagyon jól tudom! Elméletben profi vagyok, csak éppen megcselekedni nem megy, de jó tanácsokkal szívesen ellátlak!?
Szerintem mindannyian találkoztunk már ehhez hasonló mondatokkal, kijelentésekkel, akár a saját szánkat is elhagyta hasonló ?bölcsesség?. Többnyire természetesen a jóindulat és jószándék vezérel bennünket, hogy segítsük a másikat.

Könnyen belesétálhatunk abba a spirituális ego csapdába is, hogy mi már jobban tudjuk és tanítani akarjuk a szárnyát nyitogatót. Szeretnénk megmenteni az egész világot, ellátni mindenkit ? első körben a családtagokat, barátokat ? jó tanácsokkal. Az is vezérelheti az egónkat, hogy ha nekünk nem sikerült olyan jól, legalább a másiknak legyen jó. S valahogy jóleső érzés a spirituális egónknak is, hogy ?előbbre járunk? és ?felnéznek ránk?.
Azok, akik ezen az úton tanítanak és emlékeztetnek bennünket, nem szabad elfelejteni, hogy ők is járják a saját ösvényüket, nekik is meg vannak a maguk kihívásaik, ők is emberek. De miért is ne tanulnánk azoktól, akik előttünk járnak?  A bölcs ember más tapasztalatából tanul, a lelkes diák pedig a sajátjából (ami sokszor sokkal nehezebb 🙂
Természetesen az idő és kitartás meghozza a megértéseket, a bölcsességeket: már nem akarjuk az egész világot megmenteni, nem akarjuk jobban tudni a másiknál. Megértjük, hogy nem tudjuk tanítani, pusztán csak emlékeztetni a másik embert arra, amit ő is tud. Szeretettel, türelemmel fordulunk a tőlünk kérdezőkhöz, már nem fontos, hogy ?felnézzen ránk?, hogy mekkora utat tettünk meg és ő hol van? egyszerűen csak vagyunk, minden elvárástól, ítélettől mentesen.
Aki itt van, annak saját maga ilyen szempontból már nem számít, hiszen tudja, hogy ez is csupán illúzió. Tőle nem hallod, hogy ?előbbre vagyok, mint te!? Őszintén örül a másik ember fejlődésének, örömének. Itt már sem az emberi, sem a spirituális ego nincs jelen. Ő az Igazságról mesél neked és így emlékeztet Téged.
Mindannyian ide tartunk, előbb-utóbb, de mi is ilyen szeretetként nyilvánulunk meg ? el se tudjuk kerülni.
Nincs jelentősége, hol tartasz. Pont ott vagy, ahol lenned kell! A lehető legtökéletesebben nyilvánulsz meg Itt és Most!
Van egód még, sőt spirituális egót is neveltél ? tökéletes! Legalább te már észreveszed, és tudsz róla, hogy van! Amikor felismered és látod, akkor tudsz tenni ellene. Voltak negatív tapasztalataid, hogy mások elszálltak maguktól a spirituális úton, el akartak bizonytalanítani téged? Tökéletes! Tanulj belőle! Te csináld másként! S ha egyedül nem megy ? nem szégyen segítséget kérni! Együtt mindig könnyebb!
S ha már kéred, egy ötlet: Kérd, hogy olyan segítőt küldjenek, aki valóban tiszta, támogató, emelő energiával segít emlékezni neked!

Végül pedig kérlek, légy türelmes magadhoz, és tudd, hogy ez egy – akár hosszú éveket is felölelő – folyamat csodálatos csúcsokkal és nehezebb hullámvölgyekkel. Lesznek nagy kihívások, amiken könnyen átlendülsz és olyanok is, amelyeken sokáig őrlődsz. Ha úgy érzed, elakadtál, kérdésed van, túl sok minden kavarog benned vagy szeretnél rendet rakni a tudatalattidban és segítséget kérnél: egy egyéni oldás, beszélgetés hatékonyan tovább tud lendíteni és emelni Téged.

Csodálatos ébredést és hazatérést kívánok mindannyiunknak!