Kezdetben, mikor bimbózni kezd egy kapcsolat, egy szerelem, minden szép és rózsás, mind két fél a másik angyali minőségét látja.
Később aztán szépen az alsóbb rezgésű lénytagjaink is bele-bele kotyognak a közös életdialógusba, és kezd bonyolódni a helyzet, míg lassacskán már csak az ő hangjuk, visításuk, rikácsolásuk hallatszik. Kellően belegabalyodunk, és már nem találunk ki belőle, menthetetlenül elveszünk elvárásaink, igényeink, illúzióink, félelmeink útvesztőjében, és a hiányainkat igyekszünk a kedvesünkkel betölteni. Szintúgy a párunk. Na, most ebben az elágazásokkal és zsákutcákkal teli, bizarr rendszerben nehéz tisztán összetalálkozni.
A labirintusokkal foglalkozó szakirodalom két részre bontja a labirintusok fajtáit. Vannak az útvesztők, melyek zsákutcák és elágazások halmaza és a tévelygés, a folyamatos döntési kényszer a lényegük. A másik csoportra, a valódi labirintusokra az jellemző, hogy nincsenek elágazások, zsákutcák, csupán egy út vezet a középpontig, önmagunk középpontjáig, ahol találkozhatunk a Belső Forrásunkkal. Kellő alázattal, nyitottsággal lépve ebbe a labirintusba sok mindent meghallhatunk, ami tisztábbá teszi a képet, melyik diszharmonikus hang honnan ered az életünkben, mit is akar valójában üzenni. Mert ugyan ördög alakban jelennek meg, létünk nyomorítójaként, lépteink gáncsolójaként, de csak azért, mert már nem tudja máshogy eljuttatni a hangját hozzánk. Üzen valamit, hogy itt fáj, itt valami üres és töltsd be. Ehhez a feltöltéshez ad erőt a Belső Forrás.
Sőt létezik egy igazán párkapcsolati labirintus, ahova egyszerre ketten léphettek be, Te és a párod vagy Te és a lelked azon része, melyet a párod tükröz neked. Két úton haladtok két kanyargó tekergő ösvényen, hol közeledve, hol távolodva egymástól, ki-ki a maga életszféráiban. Majd egy ponton találkoztok. Ez egy fontos pillanat, hogyan zajlik ez a találkozás? Kezeitek, szemeitek, lépteitek mind-mind fontos jeleket, üzeneteket közvetítenek. Majd tovább haladtok, most már nem a saját, hanem a párod, a tükröződő lélekrészed útján. Találkozol az ő világával, ő pedig a Tiedével. Végigjárod mindazt, amiben ő van, ami őt mozgatja, ami őt húzza, őt élteti. Itt megértesz sok mindent és beleomlasz az elfogadásba. És ő is a túloldalon. A dráma feloldása a középpont, ahova ezek után léptek, újra találkozva, egymásra rányílva. Itt engedhetitek bele magatokat abba a felfelé törekvő spirál áramlatba, mely csak mosolyog és a megbocsájtás, a szeretet, a kitárulkozás jellemez. Innen már egyenes út vezet vissza a hétköznapi világba, ahova együtt, összekapcsolódva, hiány vezérelte mechanizmusaitokat hátrahagyva tértek vissza.
Szalay Csaba
Labirintus és intimitás coach
- videolink: