Mikor még általános iskolába jártam, az egyik hittanóra végén a tanárnőnk elmondott egy tanmesét. Akkor nem nagyon foglalkoztam a tartalmával, hiszen óra vége volt és sokkal jobban érdekelt a szünet, az a 10 perc, amíg az udvaron fogócskázhatunk vagy focizhatunk a többiekkel. Nemrég újra rátaláltam a tanmesére, veled is szeretném megosztani.
Egy kis bogárka szomorúan üldögélt az árokparton, csodálta a vígan repkedő pillangókat, és így sóhajtott: Ó, Istenem, de jó lenne, ha tudnék repülni! Meghallotta ezt az egyik pillangó, aki éppen átsuhant felette, rácsodálkozott, és lekiáltott neki:
De hát te is tudsz repülni, hiszen ott vannak a szárnyak a hátadon!
Tényleg? ? vidult fel erre a kis bogárka, és addig tekergette a nyakát, míg a vállai felett megpillantotta a két csillogó szárnyat. ? Jaj de jó, vannak szárnyaim! ? örvendezett, és boldogan táncra perdült.
Eltelt pár nap, amikor a pillangó megint arra szállt. Látta, hogy a kis bogárka ugyanolyan szomorúan ücsörög az árokparton, vágyakozva figyeli a pillangók táncát, és így sóhajt:
Ó, Istenem, de jó lenne, ha MERNÉK repülni?
Mint már említettem, jó pár évvel ezelőtt nem nagyon értékeltem ezt a tanmesét. Egyik fülemen be, a másikon ki. De mára már nagyon fontos lett a számomra. Ebben a pár mondatban nagyon értékes információk vannak belecsempészve, amit mindenkinek meg kellene értenie és alkalmaznia. Biztos te is voltál már úgy, hogy korábban számodra egy értéktelen dolog hirtelen nagyra nő a szemedben. Velem most ez történt. A kis bogár meséje nagyra nőtt a szememben.
Az élet, és az emberi sorsok pontosan ilyenek, mint ahogyan a történetben is olvashatod. Mindig másokra figyelünk, és oly keveset magunkra. Mindig azt látjuk, hogy mi van másnak, neki mennyivel jobb, mennyivel könnyebb, azt viszont észre sem vesszük, vagy ha észrevesszük, nem értékeljük, hogy mi van nekünk. Pedig nagyon nagy kincsek birtokában vagyunk mindannyian! Ha pedig megvan a megfelelő énképünk, és tudjuk, hogy milyen kincsek vannak a birtokunkban, akkor mernünk kell velük élnünk. (A hogyanról és a tettek fontosságáról később még olvashatsz.) Hiszen mit ér egy hangszer, ha nem játszanak rajta? Mit ér finom étel, ha nem esszük meg? Mit érnek a képességeink, ha nem élünk velük? A legfontosabb kérdés pedig: Mit ér az élet, ha nem élünk?
Papp Máté
fotó: www.pixabay.com