Hiperaktivitás, túlmozgás, figyelemzavar. Kétségbeesett családok, tanácstalan pedagógusok, agresszív gyerekek, önmaguk különleges képességeiről mit sem tudó fiatalok és felnőttek.
Növekedik a ?nehezen kezelhető, rosszul viselkedő, magatartászavaros, ?antiszociális? a közösségbe nehezen vagy egyáltalán beilleszkedni nem tudó gyermekek száma, egyre több a tragikus bűneset, melyet iskolás gyermekek követnek el. Egyre gyakrabban hallunk a hiperaktivitásról, így egyre több gyermek kapja meg a sok esetben életre szóló hiperaktivitás bélyegét anélkül, hogy valóban tudnánk, hogy mi is az. Ezekkel a gyermekekkel, tanulókkal sem az iskola, sem a család nem tud mit tenni, hiszen a hagyományos nevelési módszerek náluk nem működnek. Egyre több gyermek kerül ki tanulmányai eredményes befejezése előtt az iskolai rendszerből. Mi történik velük, ha fiatal korra csak a ?sikertelenség? érzetét élik meg? A szülők tanácstalanok, segítséget várva keresik fel a szakembereket, pedagógusokat, pszichológusokat. Sok esetben azonban ők is tanácstalanok.
Vajon tényleg nincs mit tenni?
Több éve foglalkozom a ?nehezen kezelhető? gyerekekkel és szüleikkel. Gyermekeim ?mássága? indított el azon az úton, melynek ma már nagyon sokat köszönhetek. Köszönöm, hogy megtapasztalhattam, ismeretet szerezhettem arról a folyamatról, ami a háttérben zajlik. Fontosnak tartom a ?veleszületett? és az életük során elszenvedett pszichés ártalmak következményeként megjelenő hiperaktivitás elkülönítését.
Hiperaktivitás zavar vagy valami más ?
Mielőtt mélyebben beszélnénk a jelenségről: a hiperaktivitást, hazai tudományos vizsgálatok nem támasztják alá. Szülők, nevelők és szakemberek beszélnek róla, de a hivatalos állásfoglalás még várat magára.
Hiperaktivitásról akkor beszélünk, amikor ezt a fokozott ?érzékenységet? a gyermek születésétől kezdve magával hozza. Azért tartom fontosnak a veleszületett hiperaktivitást elkülöníteni a megfelelő szociális háttér hiányából származó ?szerzett? hiprektivitástól, mert ez utóbbi rend behozható, míg az első egész életén át elkíséri a gyermeket. Nagy ajándék, de ugyanakkor óriási kihívást is jelent a szülőnek és a nevelőnek egyaránt az ilyen képességű gyermekek nevelése, mert a hagyományos, régi, tekintélyelven is alapuló nevelési attitűddel ezek a gyermekek nem taníthatóak. Mindenképpen az általunk megszokottól eltérő, fokozott érzékenységű idegrendszeri működés, valamint érzékelési folyamatok mássága áll a háttérben, ami önmagában nem betegség. Zavarrá akkor válhat, ha a fokozott érzékenységű gyermek nem kap számára megfelelő figyelmet, szeretetet és a kérdéseire megfelelő választ. A folyamat akkor fokozódik, ha nincs meg a megfelelő szülői, pedagógiai, pszichológiai és társadalmi környezet.
Milyen legyen az? Megértő, elfogadó, a gyermeket partnernek tekintő, a határokat korrekten megmutató, azt folyamatosan fenntartó, betartó és betartató őszinte környezet a szülők és a nevelők részéről. Ennek híján a feszültség állandósul, a gyermek viselkedése a tanulási folyamat útján nem tud kompenzálódni.
A hivatalos diagnosztikai rendszerek ekkor írhatják le a hiperaktivitás-zavar kifejezését, (ADHD Attention Deficit Hyperactiviti Disorder), amikor egy viselkedés az egyén beilleszkedésében és a mindennapi tevékenységében tartósan zavart okoz. Vezető tünete a túlzott impulzivitás, a kontrollfunkciók jelentős alulműködése. A gyermek kiszámíthatatlan, túlmozgó. A feladata elvégzésére szánt időt nem tölti ki, rövidebb idő alatt készítheti el azt. A fennmaradó időt mozgással tölti ki, amely koordinált, de egyes esetekben koordinálatlan is lehet.
Hiperaktivitás
A hiperaktivitás nem betegség. Olyan érzékenységi típus, mely eltér a többségtől. Ez az eltérés okozza a sajátos észlelési- és reakciómódot. A hiperaktív egyének figyelme a – többséghez viszonyítottan – szórt, sok mindennel foglalkoznak, de ha valami megragadja a figyelmüket, hiperfókuszálnak, olyan erősen figyelnek, hogy minden másról megfeledkeznek. Impulzívak, gyorsan reagálnak, számunkra meggondolatlannak is tűnhetnek a cselekedeteik.
Állandó ingerekre van szükségük, ezért folyton aktívak. Ez nemcsak mozgásban jelenik meg. Az agyuk aktív ingerekre vágyik, ezért folyton tevékenykednek. A hipermotilitás nem igazán kifejezés erre, mivel nem túlmozgóak, inkább túltevékenyek. Túlmozgás is jellemző lehet rájuk, de főképp az, hogy nem akkor és nem úgy mozognak, ahogy elvárjuk tőlük. Késztetéseinek az elvárhatóaknál kevésbé tudnak ellenállni. Az észlelés és a reakciómód sajátos megnyilvánulása érthető módon zavaró lehet a külvilág számára. Emiatt a hiperaktív egyének kicsi gyermekkortól kezdve ?veszélyeztetettek?. Könnyebben válnak problémás gyermekekké és így problémás felnőtté.
A hiperaktivitás önmagában nem probléma, sőt megfelelő környezetben nagy érték. A tevékenységi vágy, amely a hiperaktív egyének adottsága, kiemelkedő teljesítményekre ad lehetőséget. Az észbeli sajátosságok, a másféle megközelítés másféle gondolkodásbeli út új, innovatív megoldásokhoz vezet. A hiperaktivitás felnőtt korban is megmarad. Az, hogy zavart, betegséget, deviáns magatartást okoz, vagy tevékeny, alkotó életet tesz-e lehetővé, attól függ, hogy gyermek- és fiatal korában az egyént milyen környezet vette körül.
Családi háttér
A harmonikus lelki fejlődéshez minden gyermeknek szüksége van szereteten alapuló, rendezett környezetre, kontrollra, látható, tiszta határokra. Születésétől kezdve építi be a csecsemő a szabályokat. Amikor a környezet kiszámíthatatlan, ha a felnőttekkel való mindennapi kapcsolatokban nincsenek világos szabályok, egyetlen gyermek sem tudja kialakítani a saját, belső szabályait és így a belső kontrollját sem. A hiperaktív gyermek számára a kiszámítható környezeti hatásra az eddig megszokottól nagyobb szükség van ahhoz, hogy a szabályok a személyiségébe beépüljenek, ezért esetében a szabályozást tanító családnak a szokásosnál erőteljesebbnek és tartósabbnak kell lennie. Azonban a régi nevelési minták követése miatt elég nagy esély van arra, hogy a családban még a szokásos szabályozást sem kapja meg a gyermek. Ezeknél a gyerekeknél a tekintélyelven alapuló, családi tradíciókat közvetítő, hagyományokon alapuló nevelési módszerek megdőlnek mind a családban és a pedagógiai intézményekben egyaránt.
A legveszélyeztetettebbek azok a hiperaktív gyerekek, akiknek a szülője, nevelője maga is hiperaktív. A hiperaktív anya, aki önmaga folyamatait is alig ismeri, ily módon nehezen is kezeli, az impulzivitása miatt nehezen képes a gyermeke számára kiszámítható, de elsődlegesen szerető környezetet biztosítani. A gyermek anyja nem adhatja át azt a ?rendszert?, amely belőle is hiányzik. A hiperaktív anya kevésbé tud figyelni gyermekére és túltevékeny módon mindent megcsinál a gyermek körül. Gyorsan teszi tisztába, megeteti, és egyszerre több mindenre is képes figyelni – gyakran szertelenül, rendszertelenül, felületesen. A csecsemő ?csak? a feszültséget érzékeli. Elszenvedője, és csak ritkán cselekvő közreműködője a gondozási folyamatának. Igényei kielégítésére nincs módja, illetve nem látja az összefüggéseket az igényei és a kielégítés folyamata között. Ily módon a belső kontroll érzete nem fejlődik ki megfelelően. A hiperaktív anyának nehézséget jelent következetesnek lenni. Pedig kiszámítható szabályok hiányában szorongásos zavarok alakulnak ki még a nem hiperaktív gyermekeknél is. Szomorú tapasztalat azoknak a gyerekeknek a súlyos szorongásos zavara, akiket a szüleik szélsőségesen szabadon neveltek, és akiknek tiltások, korlátok nélkül kellett volna a szabályokat megtalálniuk, és azokat napi szinten alkalmazniuk.
A következetes szabályrendszer segíti a belső szabályrendszer kialakulását. A hiperaktív gyermeknél a szokásosnál is határozottabb és következetesebb, szereteten alapuló szabályrendszerre van szüksége, amely a paritásos kapcsolatot veszi alapul. Azonban, ha az átlagos kiszámíthatóságot sem nyújtja a környezet, nem csak a tudás hiányzik majd, hogy mit szabad és mit nem, hanem maga fékrendszer sem fejlődik ki elég erőteljesen. (Gondoljunk csak a veszélyes sportok elterjedésére.)
Közvetett környezeti hatás
A hiperaktivitás előfordulási arányára nincsenek biztos statisztikai adatok. A hiperaktivitás-zavart különböző arányban egyre gyakoribbnak látják a szakemberek. Az eltérő adatok mögött a fogalom meghatározásának bizonytalansága is áll. Zavarnak, akkor írják le a tünetegyüttest, ha az egyén alkalmazkodását jelentősen befolyásolja. Ennek alapján két elemet kell figyelembe venni: az egyént és a környezetét. A diákoknak a mai iskolában ? szemben a néhány évtizeddel korábbiakkal-, nem kell hátra tett kézzel, szinte teljesen inaktívan, csak a pedagógus utasításai szerint tevékenykedniük. Mégis egyre többen képtelenek az alkalmazkodásra. Ez azt mutatja, hogy nem csak az iskola hatásai felelősek a hiperaktivitás megnövekedésért. Az okokat másutt kell keresnünk, a megoldási folyamatokat komplexen kell a szemlélnünk.
A fellazult értékrendszer, a rohanó világ, általános kontrollcsökkenést hozott. Annak ellenére, hogy a gyermekek gyorsak, impulzívak, nehezen alkalmazkodnak, ha hiányoznak a biztos támaszt nyújtó családi alapok, a kapaszkodók. A gyerekeknek ebben a gyorsan változó világban kell kialakítaniuk saját kontrollfunkcióikat. Akik nem értő, szerető környezetben nőttek fel, azoknak ezen a téren adottságai kevésbé segítenek, kevésbé tudnak megküzdeni a feladattal. Ha emellett a közvetlen társadalmi-kulturális hatás mellett még a szülők révén szerzett közvetlen hatások (következetlen nevelés, elsöprő, túlaktív gondozó) is a kontrollhiányt erősítik, akkor a zavar kialakulása igen valószínű.
Gyógyszeres kezelés a megoldás?
Az esetek többségében hiperaktivitás nem igényel gyógyszeres kezelést, azonban a gyermekeknek a szeretet mellett megfelelő környezetre van szükségük. A nekik megfelelő környezet alig különbözik a szokásostól, csak néhány tekintetben hangsúlyozottabbak a sarokpontok.
Milyen a hiperaktív gyermeknek megfelelő környezet? Szereteten alapuló, partneri kapcsolatot engedő, alkotó, tiszta határokat közvetítő és türelmes. A gyermekek fejlődésében a kreativitás, az alkotás és a mozgás lehetősége lényeges. A hiperaktív gyermeknek viszont lételeme! Állandóan tennie kell valamit, mert önmagát a tevékenysége és a mozgása során ismerheti meg! A hiperaktív gyermek számára az üresjárat szenvedés, ezért a gyermek kitölti az űrt, ingereket keres magának. Ez nem mindig felel meg a környezete elvárásának.
A szabályos, átlátható, tiszta keretek minden gyermek számára támpontokat jelentenek, a hiperaktívnak viszont kapaszkodót. Rendkívül fontos, hogy megtanulják a határokat és a fékrendszer működtetését. Tartós, határozott sőt, kivételes helyzetben akár merev határok kellenek, mert a belső korlátok bizonytalanok, előfordulhat, hogy úgy kell a szabályokat, határokat megtanítani számukra, hogy ők a leghatározottabban kikérik maguknak, vagy elutasítják azt. Ezért van, hogy a gyermekek a szabályokat fokozatosan tanulják meg, mert ebben a folyamatban nem tudnak mindent egyszerre tenni. A hiperaktív gyermeket lehet úgy tekinteni, mint akinek sok jó képessége van, de a szabályokhoz nincs érzéke, sőt hárítja azokat. Ez is nagy kihívást jelent a szülőnek és a nevelőnek egyaránt, mert irányába nagyobb türelemre és rugalmasságra van szükség. Kis eredményekkel kell beérnie a környezetnek, és csak fokozatosan lehet előbbre lépni. Minél kevesebb legyen a szabály és a korlát, de azok határozottak, átláthatóak legyenek!
A hiperaktivitás zavar kezelése
Elsődlegesen semmiképpen sem gyógyszer a megoldás.
A hiperaktivitás zavar minden életkorban kezelhető és kezelendő, mert igen súlyos következményekkel járhat. A meggondolatlan cselekedetek, fékezetlen késztetések, indulatkitörések, ön és közveszélyessé is tehetik a gyermeket. (Sajnos erre hazai példáink is vannak.)
A következmények közül a legkisebb, hogy a gyermek zavarja a társait és a tanítást. A nagyobb bajok a súlyos lelki zavarok, a magatartászavar, az antiszociális fejlődés elkerülése érdekében kell a kezelés és nem azért, hogy a környezetének könnyebb legyen. A hiperaktivitás zavar kezelésében hatékony módszerek vannak, a pszichológiai módszerek mellett a komplementer gyógymódok is a rendelkezésre állnak. Fokozatosan és rendkívüli következetességgel, minden kis eredményt megerősítve lehet segíteni a gyermeket a kontroll megszerzésében. Ez évekig is eltarthat, a szülők és az iskola szoros együttműködése nélkülözhetetlen. Ha tízéves korra sikerül a gyermeknek megtanulnia saját fékrendszerének működtetését, egész életében segíti majd a boldog kiteljesedett életének megélésében, feladatainak elvégzésében.
Mi a teendő súlyosabb esetben? Amikor azt tapasztaljuk, hogy a gyermek bezárkózik a szobájába, hogy a család életében nem vesz részt, ha azt tapasztaljuk, hogy olyan szintű a kontrollhiánya, hogy szinte önmagával sincs kapcsolata? Feltétlenül forduljunk szakemberhez, kérjünk segítséget. A rendszeres pszicho- és családterápia, valamint a Szenzoros Delfin-, Hangterápia és más komplementer gyógymódok alkalmazása nem csak a gyermek, hanem az egész család életét segítheti. A Szenzoros Delfin-, Hangterápia olyan komplex módszer, mely a egészséges és beteg gyermek/felnőtt aktuális állapotához igazodva a napi kihívás okozta feszültséget hangokkal, énekhanggal a delfinek életét természetes környezetükben bemutató filmekkel, sok-sok játékkal, kreativitást igénylő folyamatokkal segíti az önmagunkra találást, a belső egyensúly meglelését, a harmonikus életérzés megélést és hosszú távú megőrzését segíti.
Összegzés
A különleges érzékeléssel született gyermekeink nevelése hatalmas kihívást jelent sokszor nagyon nehéz. Ahhoz, hogy eredményes, szeretetteljes kapcsolatot alakíthassunk ki fontos, hogy megismerjük őket, megismerjük és elfogadjuk a különleges észlelési folyamataikat. Ez az ismeret vezet el minket ahhoz a képességhez, hogy az aktuális feladatokhoz igazítva rugalmasan alakíthatjuk ki a szereteten és következetes szabályokon alapuló együttműködési módokat, hogy bizalmukat elnyerve és élvezve figyelhessük, segíthessük a csodálatos veleszületett másságuk kiteljesedését.
Az egyéni konzultációk során nyújtott segítség mellett, a Szenzoros Delfin Hangterápiával, valamint a Delfin Alkotó-, és Környezettudatos Játszóházban végzett terápiás munkámmal és a fenti címen jelzett előadásaimmal is – melyet szülőknek, nevelőknek más közösségeknek tartok- kívánom segíteni nemcsak a gyermekeink életét.
A személyes találkozásig az alábbi delfin relaxációt ajánlom szíves figyelmetekbe :
Kovács Judit
mentálhigiénés szakember, szenzoros delfin hangterapeuta
- videolink: