Addig még érthető a dolog, hogy szeretnénk magunk mellé valakit. De arra sem árt tudnunk a választ, hogy mit várunk el a kapcsolattól.
A nők két elég érdekes gondot szoktak maguknak okozni. Az egyik, hogy még csak telefonon beszéltek a delikvenssel, és már azt kérdezik tőlem, hogy ?Lesz ebből komoly kapcsolat?? (Sorselemzést, és a párkapcsolat kérdéseit szoktam megnézni.) Vagyis már az esküvői ruhát is rendszerint megtervezik, míg a fiú, talán a bulin elfogyasztott alkohol hatására, még a lány vezetéknevét sem igen tudja.
A másik érdekes dolog, – és ebben bizony a férfiak sem kivételek) ? hogy összejönnek, randizgatnak, járnak egy darabig. Aztán valami hirtelen ötlettől eldöntik, hogy mégis összeházasodnak. (Vagy nem ?hirtelen? hanem a lány hosszas kérlelésére, de ez most mindegy.) Az esküvő részleteit mindenki részletesen kitalálja. Ki hova ül? Mi lesz a vacsora? Milyen dísz legyen a tortán? Kit hívjunk meg? Zene? És persze a RUHA!
És?? Utána semmi! Még némi figyelem és pénz a nászútra, aztán elkezdődnek a hétköznapok, amire semmilyen konkrét elképzelés nincs, hogy mit szeretnénk, mikor, meddig És főleg miért??? És bizony, egy idő után ?tök uncsi? lesz a kapcsolat: Csupa elvárás, ami mindig csalódást fog okozni.
Nagyon kevés az olyan ember, akinek vannak ötletei, tervei, hogy hogyan látja önmagát egy év múlva, vagy 5 év múlva? Hol leszünk munkában, a pártkapcsolatban, anyagi helyzet terén, hol van a nagycsalád hozzánk képest, legyen gyerek és mikor, hol fogunk lakni.? Szóval kitaláltuk egyáltalán, hogy miért kell nekünk egy társ?
Nagyon fiatal korban, mondjuk 16-30 éves korunkig a szex a legfontosabb mozgatóerő. Ez kódolt igény! Normális! Mindig viccesnek tartottam, amikor egy lány azon megsértődik, hogy, tőle ez a sz?.t csak azt akarta! Hát mit akart volna? A genetikában nincs benne az esküvői ceremónia. Ahhoz az 5 perchez? És ez pont így jó.
Gondoljuk végig, hogy mire kell nekünk egy társ?
Mert félünk egyedül? Ehhez elég egy kiskutya J Mert nem szeretjük önmagunkat, és majd ő szeret? Háát? Lehet egy olyan embert szeretni, aki nem szereti Önmagát? Hogy kényelmesebben éljünk, mondjuk az anyagiak terén? Lehet lakótársat szerezni! Szóval ezek nem szempontok! Tényleg! Pedig a fiúk lányok, egyaránt ezt a két okot sorolják fel először! Na jó, a fiúknál persze, először a szex kerül szóba. J Ez a lányoknak pont ilyen fontos, de miután a lehetséges terhesség, bonyolítja a dolgot, kicsit több figyelmet fordít a másnapra (Mármint ha józan!) Hogy legyen minimum egy királyfi a fehér Mercin? Akkor bizony királylánnyá kell válnunk! Vagy fordítva!
Milyen forgatókönyvet írtunk önmagunknak? Ez egy színdarab, mi írtuk, mi találtuk ki ez az életünk! Ezért nekünk kell tudni, hogy milyen szerepet szántunk a másik főszereplőnek.
Legyen egy házi szerelőnk vagy szakácsunk? Szerintem ez kevés! Vagy kényelmes, hogy ott van valaki, akivel megbeszélhetjük a gondjainkat. Ez már kicsit érdekesebb, mert így azért elég sok betegséget el lehet kerülni. Mármint, ha van kivel megosztani a bánatunkat, örömünket.
Szóval vegyük sorjában! Kémia! Azaz szex, meddig és miért és kivel? 🙂 Hosszas kapcsolat? Szabadidő partner? És mennyit értünk szabadidő alatt? Biztos, hogy ő is pont akkor fog ráérni, mint amikor mi ?megrendeltük?? Vagy erre az esetre van ?másodszereposztás??
Egy ágyban? Egy szobában? Egy lakásban? Vagy elég, ha egy városban lakunk? De esetleg a napi elfoglaltságunk mellé, már csak az fér bele, hogy a nyarakat együtt töltjük, ezért akár másik országban is lakhat!
Vagy szeretnénk egy klasszikus családmodellt! Apa hozza a lóvét, anya főz, és néhány gyereket nevelünk közösen? Vagy mindketten dolgozunk? Ki mosogat, és ki megy a gyerekért? Vagy, a karrierünket építjük, és kicsit díszlet is a másik, mert a társadalom, igencsak kritikus, és hamar melléragaszt valamilyen jelzőt, hogy miért nincs párunk?
Mindegy! Egyik sem jobb vagy rosszabb. Ez az összes variáció, jó valakinek. Találjuk ki. A lényeg, hogy boldog légy!
Van, ahol a feleség direkt örül, hogy a szex témát a drága kedves és mellesleg gazdag férje, alkalmi partnerekkel oldja meg, mert erre nincs igénye, viszont otthon ő a császár, mert nélküle a párja valószínűleg éhen halna, mert azt sem tudja, hol van egy kanál a lakásban!! És mindketten azt mondják, hogy boldogok! (Még a szomszédok is, mert egy hangos szó nem hallatszik át!)
Szükséges lenne, nagyjából pár hónap múlva,- ha elmúlik a vadászenergia a srácból, és még mindig együtt vannak,- egy játék keretében ezeket mind végig venni. Ha a kérdésekre adott válasz nagyon hasonló, már nincs is újabb kérdés, és élni kell a mindennapokat. De ha rádöbbenünk, hogy semmi hasonló nincs bennünk, vagy tök más a világnézetünk, politikai-vallási meggyőződésünk, vagy a két család, ledületből utálja egymást, ilyenkor csak a kalandorok fektessenek bele nagy energiákat:-) Viszont akkor olyan örömet okoz még ilyen esetben is, ha sikerül, mintha megmásztunk volna egy 8000-s hegycsúcsot. De ne kapkodjuk el azt a házasságot!
Kaland ez a része is az életünknek, mint minden egyéb más! Játék! Vegyünk komolyan, de ne véresen komolyan. Sérülés nélkül lehet élni és elválni is. A cél a boldogság!
A boldogság belülről jön, és soha nem függhet egy másik ember személyétől.
Sok sikert!
Forrai Ildikó
- videolink: