Mindenszentek

Az egymástól 6-8 hétre eső ünnepek a fény erősödését és gyengülését követik nyomon. Karácsonykor az év legrövidebb nappalát és leghosszabb éjszakáját éljük át, míg Szentivánkor éppen a fordítottja történik, közben pedig ritmikusan növekszik és csökken a fényerő az évkör során.

Ezek az ünnepek és a hozzájuk kapcsolódó rituálék mélyen beleágyazódtak az ősi kultúrákba, hiszen sok ezer éven keresztül vizsgálták őket az asztronómus papok. A Vela kataklizma után elferdült a Föld tengelye, s az emberiség túlélése múlt azon, hogy pontosan tudják, hogyan változik a Nap fényereje, mikor kell vetni, mikor kell betakarítani és elraktározni a termést. A ma embere azonban már alig ismeri az évkör fordulópontjait. Egyedül talán a téli napfordulót, a Karácsonyt tartjuk számon,a többi nevezetes dátum szerepe és értelmezése azonban mára már szinte teljesen elveszett, pedig érdemes lenne feleleveníteni, mert a segítségükkel érthetőbbé válna a földi élet ritmusa, amely a ciklikus változásokon alapul.

Egy adott téridő pillanatban rengeteg ciklus fut egymás mellett párhuzamosan. Minden földi folyamatnak van egy felfelé és egy lefelé ívelő szakasza, s ha felismerjük, hogy éppen hol járunk, könnyebb értelmeznünk a helyzetünket is. A ma embere megszállottan hajszolja a sikereket, amit rendszerint megvehető vagyontárgyakban és látható, kézzelfogható dolgokban mér. Nem múlhat el egyetlen nap sem úgy, hogy ne vásároljon egy újabb holmit, ne egyen valami különlegeset, vagy ne szerezze meg azt, aki megszerezhető a környezetében. Ha pedig nem sikerül, hatalmas kudarcnak éli meg. Nem is tehet másként, hiszen a reklámok, az ismerősei, a családtagjai mind azt harsogják: legyél a legtöbb, a legjobb, a leggazdagabb. Igaz, a mostani korszak siker-orientáltsága hatalmas fejlődést és viszonylagos jólétet generált a világban (a nyugati felén legalább is), közben azonban elfeledtette velünk, hogy a kudarc és a veszteség szerves része a földi életnek.

Éppen ezért lenne rendkívül hasznos, ha megfigyelnénk, hogyan változik a napfény ereje és minősége az évkör során, mert a segítségével olyan eszközhöz jutunk, ami megérteti velünk a ciklikusság természetes ritmusát. A legfontosabb tanulságot azonnal levonhatjuk: a sötét és világos szakaszok hossza teljesen egyenlő, vagyis ha valami pozitív esemény (örömteli, hasznos, boldogító) történik, akkor szinte bizonyosan lesz negatív (bánatot, veszteséget, nehézséget hozó) szakasza is. Az aktív, cselekvő periódusokat értelem szerűen passzív, befelé forduló időszakoknak kell követnie, hiszen a természetben is azt látjuk, hogy nappalra éjszaka, éjszakára nappal következik. Abban a pillanatban, hogy ezt megértjük, már nem kell kétségbeesnünk a dologtól. Nem kell pszichológushoz rohangálnunk és anti-depresszánsokat szednünk, nem kell kudarcosnak éreznünk magunkat, mert valami nem sikerült. Csupán be kell fogadnunk, hogy egy lefelé ívelő folyamat utolsó szakaszához értünk, amely szembenézést, belátást vagy elengedést igényel tőlünk.

Nézzük meg, milyen üzeneteket hordoz a mai Mindenszentek ünnepe, ha a fény erejének változásából indulunk ki: a nappalok egyre rövidülnek, lelassulunk és átadjuk magunkat a sötétségnek. Ez az időszak a számvetés, a beletörődés, az önfeladás, a befelé fordulás időszaka. Érdemes elengedni mindazt, ami kudarcos vagy már nem szolgál bennünket, mert ha tovább melengetjük a feleslegessé vált dolgokat, könnyen méreggé válhatnak és megakadályozhatják, hogy a Karácsonnyal induló új ciklus tiszta energiamintázatú lehessen.

Tagged under