Hogyan gondolkodnak?
Fontos ezzel tisztában lennünk, ha szülőként vagy pedagógusként kisgyerekeknek kell információkat átadnunk.
A gyerekeknek a magas homlok mögött rengeteg agysejtjük van, hogy végiggondoljanak valamit. Szeretik, ha részletes képet, magyarázatot kapnak a történésekről, ha nem csak a „lényeget”, a számunkra lényegeset mondjuk el nekik. Jó, ha az egyes logikai lépésekkel is tisztában vannak, lépésről lépésre jutunk el a végeredményig.
A magas homlokon gyakran kiemelkednek a homlokdudorok is a szemek felett. Ez a képzelőerőre utaló világos jel. Tehát a gyerekek azt tudják jól megtanulni, amit el tudunk képzeltetni velük. Ne csupán a száraz tényeket tanítsuk meg, hanem színesen, mesélve, képszerűen elmondva adjuk át az ismereteket, amiket fontosnak tartunk.
Jó néhány gyermeknél nem csak a homlokdudorok, hanem a homlok közepe is gömbölyűnek tűnik. A gyerekek szeretik a maguk eredeti módján kifejezni magukat, a világlátásukat. Ezért nem baj, ha kimennek a vonalból vagy pirosra színezik a lovat, vagy éppen nem olyan sorrendben teszik a helyükre a játékaikat, mint ahogy azt mi elvárnánk.
Hogyan cselekszenek?
A legegyszerűbb válasz: azonnal. Gondolkodás nélkül. Ezért nagyon fontos, hogy nekünk felnőtteknek kell rájuk vigyázni, és elmondani, figyelmeztetni, ha valami veszélyesbe fordulna. De nem kell zokon venni az azonnali cselekvést, és minden mögött a miérteket kutatni. Erre a gyerek, ha igazán őszinte, nem tud válaszolni, mert ha érez egy ingert, minél kisebb, annál inkább gondolkodás nélkül reagál.
Másik oldalról a gyerekeknek igencsak fejlett ráhangolódó képességük van. Ezzel szinte letapogatják a számukra fontos emberek (szülők, tanárok, barátok) elvárásait, és ezeknek megfelelően kezdenek viselkedni. Ezért jól vigyázzunk, hogy mi van a fejünkben arról a gyerekről, akivel nem boldogulunk. Küldjünk felé pozitív, megnyugtató képeket, figyeljük meg ítélet nélkül a gyermeket, és koncentráljunk minél inkább a pozitív tulajdonságaira.
Hogyan éreznek?
Nagyon erősen. És ráadásul ezeket az érzelmeket azonnal kifejezésre is juttatják. Azok a hatalmas babaszemek! Ugye megvan? Ugye, imádjuk? Hát ez pont arra utal, hogy a gyerekeken rögtön látszik, hogy érzik magukat. Ha fáj valami, sírnak, majd 5 perc múlva már nevetnek…
Nagyon erős a belső képlátó képességük is. Néha olyanokat is láthatnak, amik nekünk felnőtteknek már nem látható. Ezek a belső képek motiválják őket. Sőt ezeket a képeket felhasználhatjuk arra, hogy motiváljuk gyermekeinket.
Pl. egy esti vacsoránál elhangozhat az alábbi beszélgetés a 4-5 éves Pistike szülei között. A szülők egy előre megbeszélt jelre indítják a beszélgetést. Egymással beszélnek, mintha a gyerek ott sem volna… Persze azért érdemes figyelni, hogy „nő meg” a kicsi füle:)
Anya: A mi Pistikénk már olyan nagy fiú. Egyre okosabb, ügyesebb. Lehet, hogy már nagyon hamarosan nem is kell szólnunk, magától elpakolja a játékait esténként.
Apa: Naná! Remek srác ez a mi Pistink! szerintem már simán meg tudná csinálni!
Anya: Igen, egészen biztos vagyok benne, hogy ez könnyedén menne neki. Már alig várom, hogy azt mondhassam:”Édes Pistikém, olyan büszke vagyok rád, hogy ilyen szépen elpakoltad a játékaidat!”
Figyelem! Lehetséges mellékhatásként, lehet, hogy Pistike azonnal a szobájába megy és pakolni kezd. Természetesen a dícséret ne maradjon el!
Sokkal hatékonyabb ez, mint a gyermek szidása, hibáztatása. Ekkor ugyanis a „lusta” vagy a „rossz” gyerek képét erősítjük benne. Elgondolkodtató, hogy vajon mire motiváljuk ezzel őt.
Forrás: http://tudatoselet-kinezkata.blogspot.hu/
Fotó: pixabay Elementus