Az asztrológia ősi tudomány, amelynek alapvető princípiumait a mezopotámiai kaldeus papok hagyományozták az emberiségre. Háromezer éven keresztül tanulmányozták az eget, agyagtáblákra írt ékírásos feljegyzéseiket pedig megőrizte számunkra a sivatag homokja.
A kaldeus papok az állócsillagokkal borított égbolton figyelték az örökké vándorló bolygók mozgásait, és elsősorban az érdekelte őket, vajon fellebbenthető-e az idő szövedékének fátyla. Vajon megismerhető-e a jövő, és léteznek-e olyan eszközök, amelyek segítségével befolyásolni tudjuk a jelent?
A hellén korszakban már nem folytatódott a kutatás, és a kimondottan racionális gondolkodásmód át is formálta kissé az eredeti koncepciókat. Az ókor asztrológusai ugyanazt a rendszert használták, amit ma is mindazok, akik a tradicionális asztrológiát művelik. Ez a rendszer a hét látható bolygón, a tizenkét csillagjegyen és az öt főfényszögön alapul, csupán az életterületeket jelölő házakat tették hozzá a hellének, amelyeket egyrészt a Nap égi járásából, másrészt a jegyek jellegzetességeiből vezettek le.
A csillagjegyek a ?hogyan? kérdésre válaszolnak, vagyis leírják az energiamintát, ahol a bolygók működnek, a házak pedig azt mesélik el, hogy a jelzett hatások ?melyik életterületen? várhatók.
A Földön működő harmadik dimenzió két legfontosabb, megmásíthatatlan sajátossága a fizikai tér és az idő létezése. A hármas számot a numerológusok az időhöz (múlt, jelen, jövő), az anyag keresztjét szimbolizáló négyest a fizikai térhez kötik. A kettő összege (7) a látható bolygók száma, amelyek meghatározzák az alapvető archetípusokat, szorzatuk (12) pedig az állatövi jegyeket adják ki.
Az öt főfényszög is jelentőségteljes, hiszen az ötös az ember száma, a boltív sarokköve, amely összefogja a többit. A fényszögek a születési képlet energiahálózatát hozzák létre. Elmesélik, hogy mi és miért történik velünk, az ember feladata pedig az, hogy sorsot alkosson idő és tér egységéből úgy, hogy kihasználja a számára adódó lehetőségeket és tiszteletben tarja azokat a korlátokat, amik kirajzolódnak.
Az i.sz. I. században a teljesen kész, ötös-hetes-tizenkettes számokra épülő elegánsan harmonikus rendszert Klaudiusz Ptolemaiosz írja le Tetrabyblos című művében, amely a következő másfél évezredben meghatározta az asztrológiai közgondolkodást.
A keresztény Európában csak azok a tudományok maradhattak fenn, amelyek beeveztek a Római Katolikus Egyház uszálya alá, és elfogadták dogmáit is. A kereszténység előtti közgondolkodás még elfogadta, hogy az örökké létező lélek földi inkarnációk sorozatán keresztül tanul, a megszerzett tudás pedig nem vész el. A katolikus dogmák azonban már azt sulykolták a híveknek, hogy egyszer élünk, a Föld egy siralomvölgy, ahol rengeteg szenvedés után legfeljebb a purgatóriumba juthatunk el. Sajnos a tradicionális asztrológia a mai napig ezt a felfogást vallja, ezért olyan merevek és kérlelhetetlenek a fejtései.
A karmaasztrológia teljesen más elveken alapul. Abból az eredeti feltevésből indul ki, hogy a lélek örök, pontos tervekkel és célokkal érkezik a harmadik dimenzióba, amelyek a fejlődését szolgálják. A lélek ugyanis egy sokdimenziós kozmikus lény. Nincsenek érzékszervei, idegvégződései, és emberi érzelmei sem – vagyis nem fáj neki semmi. Az érdekli csupán, hogy tapasztalatokat szerezzen.
Az Univerzum egyetlen valódi törvénye a fejlődés, amelyet a változások alakítanak, s a lélek ennek a folyamatnak a része és irányítója is egyben.
Amikor egy földi élet után leveti elhasználódott ruháját, a megöregedett vagy megsérült fizikai testet, és felemelkedik a fénybe, szinte azonnal elfelejti azokat a fájdalmakat és megpróbáltatásokat, amelyekben része volt.
A köztes létben megnézi élete filmjét, és a segítőivel megtervezi a következő inkarnációt, amelynek választásai a további fejlődését szolgálják.
Igen ám, de mivel fogalma sincs, hogy mennyire nehéz vagy fájdalmas lesz ?idelent? – vagyis a fizikai valóságban -, amit eltervezett, egyáltalán nem biztos, hogy sikerül is neki teljes mértékben megvalósítani mindazt, amit a születési képlete mutat.
Szerencsére semmi baj nem történik, ha csak egy részét dolgozza fel. Sokan érezzük, hogy fontos feladataink vannak, közben azonban folyamatosan szorongunk is attól, hogy vajon elegendő-e a tudásunk, az erőnk, a kitartásunk. Ha szerencsénk van, eljutunk egy avatott karmaasztrológushoz, aki elmagyarázhatja, hogy a horoszkóp állásai csupán analógiák, amelyek sokféle szinten megvalósíthatók.
Képzeljünk el egy önmagába csavarodó spirálösvényt, amelynek koncentrikus kanyarulatai olyanok, mint a rúgó. A lélek járja az útját, egy ideig úgy tűnik, felfelé halad, de tulajdonképpen teljesen mindegy, hogy merre megy, hiszen ha a rúgót megfordítjuk, a fent lentté válik.
Az analógiás szintek megértése a feladatunk, vagyis minden életkorban és élethelyzetben tudatosan kell választanunk a rendelkezésünkre álló lehetőségek közül.
A karmaasztrológia legfontosabb tanítása éppen az, hogy nincs kötelező karma. A karmát megismerni, megérteni, és elfogadni kell, de szigorúan tilos beleszakadni! Minden élethelyzetben az a feladatunk, hogy a születési képlet lehetőségein belül megtaláljuk a boldogsághoz vezető utat, az értő karmaasztrológus pedig elsősorban ebben lehet a segítségünkre.
Griga Zsuzsanna
- videolink: