Remélem mindenki oda jutott el halottak napján, ahova szeretett volna! Képletesen és valójában is! Forrai Ildikó gondolatai a Halottak napjáról.
Én soha nem megyek ilyenkor temetőbe, hiszen majdnem olyan nekem, mint a Karácsonyi nagy felhajtás.
Előszór üzlet a gyertyagyártóknak és a virágosoknak.
Most kivételt tettem, mert meg akartam mutatni a 4 éves unokámnak, hogy hova teszik az égbe költözöttek testét az emberek. És a mogyoródi temető egy hegyoldalon van, tele mécsessel. Mire az unokám közölte, hogy olyan, mint a halottak karácsonyfája!!:-) És tényleg! Találó megjegyzés!
Nyüzsög mindenki, megnézik, hogy X vagy Y itt volt-e? Véleményeznek, megfelelnek és mindezt miért??
– Van, aki otthon gyújtott gyertyát a szeretett lény fényképe előtt!
– Volt, aki már előtte kiment és virágot vitt, de megfelelési kényszer nélkül.
– Volt olyan, aki pont azért szóratta szét magát, hogy ne „kelljen” meglátogatni egy dobozt senkinek.
– S volt olyan, aki a halott „végakaratával” (??) ellentétesen mégis eltemette egy – hagyományos- sírba az apját, mert legalább egy valakinek a konkrét helyénél emlékezhessen az egész családra.
NE legyen végakarat a temetéssel kapcsolatban, ha itt hagytuk azt a „ruhát”, amiben laktunk, míg éltünk! Legyen úgy, ahogy az itt maradók szeretnék. Ez már nem az eltávozó ügye, és mégis „intézkedik!” Az anyagtalan világból visszaszólna az anyag világába! 🙂
Nekem nagyon sok megértést hozott ez a pici történet!!
Budapest Zsuzsánna az USA-ban él nagyon hosszú ideje. Ezer fontos dolgot tanít az embereknek, és egy nagyon szép esemény történéseivel emlékszem rá, ha a nevét meghallom, vagy látom.
Vele történt meg, hogy az édesanyja nagyon beteg lett, így hazajött meglátogatni. A mama boldog volt, és megnyugodott, hogy most már elrendezett mindent és elköszönt tőle is, ezért már könnyű szívvel megy el. Zsuzsa megkérdezte tőle, hogy anya mi legyen? Ha meghalsz, szeretnéd, ha itt lennék a temetéseden?
Mire a mama válasza! „Nekem teljesen mindegy! ÉN MÁR NEM LESZEK OTT!! 🙂 És hogy másoknak mi lesz a véleménye rólunk, az meg már legyen az ő bajuk! Szerintem ne gyere haza még egyszer. Az a pénz sokkal hasznosabb dologra is elkölthető 🙂
Nos, legyen mindenkinek hite szerint, de legyen mindenki boldog, mint az eltávozó!
Ne sajnáljuk feleslegesen magunkat!! Aki elment, az biztosan boldog és jó helyen van!
Mi meg azon legyünk, hogy az életünkkel egy olyan befejezést kapjunk ajándékba, amit kiérdemeltünk. Legyen az a nap a megBOLDOGulásunk napja.
Mindenkinek bölcs, boldog és békést ittlétet kívánok hozzá.
Forrai Ildikó
- videolink: