A labirintusok története során bármikor és bárhol, ha egy társadalom gyors változáson és fejlődésen ment keresztül, akkor és ott a labirintusok felvirágoztak.
A köznapi szóhasználatban keveredik a labirintusok és az útvesztők fogalma. Ugyan édestestvérek, de néhány és igen fontos különbség van a kettő között. Az útvesztőben, ahogy a nevéből is kitűnik, elveszítjük az utunkat és gyakran a tájékozódási képességünket is. Magas kő- vagy sövényfal takarja előlünk a helyes utat. Mindenfelé elágazásokba, zsákutcákba, esetleg csapdákba botlunk. Folyamatosan döntési helyzetekbe kerülünk, emlékeinkbe kutatunk: itt jártunk-e már és ez az irány hova is vezetett. Összezavarodunk, izgatottak leszünk, gyakran félelem, kétségbeesés tör ránk, hogy innen már nincs kiút. Jól jellemzi ez a hétköznapi életünk egészét vagy egy-egy aspektusát, ahol sokszor úgy kell döntenünk, hogy nem ismerjük a következményeit tetteinknek, nem látjuk hova vezet ez majd. A kétségek birodalmában tévelygünk nap, mint nap. Ez az útvesztő.
Ezzel szemben a labirintusban nincs elágazás, se zsákutca. A labirintusok többsége egyetlen kanyargós útvonal a középponttal a legbelsejében. Egyértelmű az út a belépéstől a középpontig. Más is a hatása. Általában szimmetrikus rendszer, egy mandalához hasonlít. Lényegében gyógyító forma. Nem véletlen, hogy a Földközi tengertől az újvilágon át az óceániai szigetvilágig mindenhol használták gyógyításra, beavatásra, rítusok kelléke volt vagy védőtalizmánként hordták. 5000 év energiája gyűlt fel benne, ahol megépül, ott hatni kezd, tértisztító ereje kiárad a környezetére. Ahogy egy mandala átjáró egy másik világba, így a labirintus is dimenziókapu. A saját belső világunkba tudunk belépni általa. A döntés nem vízszintes síkon zajlik, jobbra vagy balra menjek-e, hanem függőlegesen: milyen mélyre hatoljak a tudatalattim régióiba, mit vagyok képes meglátni, mit vagyok képes elviselni magamból.
A labirintust a70-es években kezdték el újra felfedezni és önismereti, személyiségfejlesztő, sőt beavató rítusokban alkalmazni. Fontos szerepet játszott Dél-Afrikában az Apartheid rendszer után a fehérek és a feketék megbékélési folyamataiban. Ma Észak-Amerikában közel 4000 labirintust tartanak számon, vannak köztük olyanok, amik köztéren állnak, vannak kórházakban, börtönökben, templomokban, és még kitudja hányféle helyen. Magyarországon jelenleg két állandó labirintusról tudunk: a pannonhalmi arborétumban egy archaikus, koncentrikus 7 körös labirintus, és az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának únyi konferenciahelyén egy 11 körös középkori típusú labirintus.
A labirintust önismereti, spirituális munkában használják csoportos folyamatokban, akár egy közösség közös témájára is vagy egyéniben labirintus coachingként. Sok egyéb önismereti eszközzel jól kombinálható. A labirintusjáró a saját belső világába lép be, önmaga energetikai rendszerével kerül közvetlen kapcsolatba. Információ áramlás nyílik meg a tudatos és a tudatalatti részei között. Párkapcsolati kérdésekben, döntési helyzetekben, életvezetési elakadásokban, fogantatási zavaroknál, életfeladat keresésnél, pénzügyi elakadásokban, lelki és testi bajok esetén segít felismerni az elakadásaink gyökereit és megadni a változtatási lépésekhez a kellő löketet.
Szalay Csaba
labirintus & intimitás coach
- videolink: