Az évkör ünnepei és az ezeket összekötő időszak váltakozása alakítja ki az éves ritmust.
Életünk szerves része az ünnepekre való előkészület és az ünnep csodáinak átélése. Az örömteli pillanatban válnak a fogalmak értékké, cselekedeteink szokássá, hagyománnyá érlelődnek.
A karácsony ünnepe, hagyományaiban, szellemiségében, meghitt hangulatában emberek millióit érinti meg. Régen a karácsony elképzelhetetlen lett volna azok nélkül a kedves szokások nélkül, amelyek még jobban fokozták az ünnep várásának izgalmát. Az elmúlt évtizedekben kissé elhalványult ezeknek a szokásoknak a jelentősége, de napjainkban ismét újjáélednek, meghittebbé varázsolva szent karácsony ünnepét.
A régi időkben rendszerint már november elején leesett az első hó, ezért az óév utolsó ünnepe november 11 ?e, Szent Márton napja volt. Ekkorra befejeződtek a mezőgazdasági munkák, betakarították a terményt, hordókba került az újbor, a gyermekek készültek a tél örömeire, a fiatalok eljártak fonóba, a házas emberek pedig disznótorokban segédkeztek egymásnak. Megkezdődött tehát az elcsendesedés, a belső béke ideje.
A karácsonyi ünnepkör valójában később kezdődik. A rövid nappalok, a színtelen kopár környezet és a hideg így együttesen elég lehangoló, ezért az emberi lélek, fény, melegség és vidámság utáni vágya életre hívta a téli ünnepeket, a megújuló életre vágyódás ősi izgalmát.
A misztériumokra való fogékonyságunkat már bölcsőnkbe belecsempészték a Párkák. A varázslatos, csodaváró ünnepek, a mennyezetig érő karácsonyfa, gyermeki játékos képzeletünk ébredései. – A színesen szolarizáló karácsonyi lámpácskák és díszek között csilingelő, zenélő dobozkák, megszámlálhatatlan csillagszóró, illatgyertyák és fényfüzér.
Rendszerint Szent András napján (november 30.) vagy az ahhoz legközelebb eső első vasárnap kezdődik meg az Ádvent. A szó latin eredetű, jelentése eljövetel.
Ez a felkészülés, reménykedés időszaka.
Az emberek feldíszítik otthonaikat, fényben ragyognak az utcák és a terek, ajándékokat vásárolnak szeretteiknek, többfogásos ételsort készítenek, de vajon tudjuk-e, hogy a színek is üzennek, sőt alapvetően meghatározhatják hangulatunkat, egymáshoz való viszonyunkat, érzéseinket, aktuális állapotunkat. Tehát nem mindegy, milyen színű díszeket használunk, milyen színvilággal díszítjük ünnepi asztalunkat, milyen színt viselünk e meghitt ünnepen.
A divat minden évben változtat, hol kék és ezüstben, hol naracs – pirosban, hol aranyban, hol zöldben pompáznak a kirakatok, hirdetve, most ?én vagyok a soron, engem vegyél meg?! Ebből is láthatjuk, hogy egy fogyasztói társadalomban élünk, zombiként követjük a kínálatot, pénzt, eszközt, időt nem kímélve, törekszünk, hogy most aztán divatos legyen még a karácsonyfánk is. Aztán, ha a meghittségnek oda, okoljuk a másikat, a szomszédot, a túlhajszoltságot, a politikát, vagy bármit, ami eszünkbe jut, csak nehogy befelé kelljen nézni, ahol meglátjuk, hogy már nincs is ?belül?, csak ?kívül?. Pedig, ha csak az ősi szokásrendet, a belső vezérlőt, az ösztönt követnénk, valóban meghitt lehetne a Karácsony.
Életünkben sajátos értelmet kapnak a színek. A szín egyszerűen megfogalmazva fény, mely nélkül nem élhetünk. Testünk sejtjei reagálnak rá, illetve a hiányára és ez közvetlenül hatást gyakorol testi, érzelmi, szellemi és lelki jólétünkre. A színterápia gyökereit fellelhetjük az ókori Egyiptomban, India, Kína, sőt még az elveszett Atlantisz civilizációjában is. Gyakorló pszichológusként jó szívvel használom a színek gyógyító hatását, tudatosan alkalmazom az élet minden területén, öltözködésben, lakás dekorációként, kommunikáció – tárgyalás, vagy ?hódítás? esetén. Saját tapasztalatom van a színek emberre gyakorolt, valamint gyógyító hatásának, a pszichiátriai kórképek kezelésében is, noha a színterápiát a pszichiátria/pszichológia csak kiegészítő terápiaként fogadja el.
A teljesség igénye nélkül nézzük a színek jelentőségét, különös tekintettel a karácsonyi időszakra.
Sárga:
Az örök fény, a felség, a hatalom kifejezője, a közvetítés jelképe ember és isten között. A világos vagy aranysárga a hit, a jóság, az intuíció, az intellektus színe. A narancssárgába hajló sárga a Nap, a melegség szimbóluma, az isteni szeretet, bölcsesség színe. Méregtelenít, enyhíti a depressziót, jókedvre derít. A megújulás, a remény, a nyugalom színe, vitalizáló hatású.
Narancssárga:
Átmeneti szín a piros és sárga között, a szellem és a libidó egyensúlyát jelképezi. A nemiség szimbóluma. Több kultúrában a megvilágosodás, a ragyogás és a pompa színe.
A lelkesedést, boldogságot, elragadtatást, kreativitást, sikert, bátorítást segíti. Élénkítő, vidámságot keltő, segíti a pozitív energiák áramlását. Nyíltságot, örömöt, boldogságot sugároz. Aktivizáló hatású, de hiányzik belőle a piros agresszivitása. Növeli a koncentrálóképességet, kreativitást, jó hatású depresszió ellen, visszahozza az életkedvet, kedvezően hat az emésztésre. Erősíti az immunrendszert.
Piros:
Az erő, tűz, hatalom színe. A termékenységet, az életet jelképezi. Lelkesít, felpezsdít és melegít. Helye van mindenhol, ahol termékeny, élénk tevékenység folyik. Izgató, serkentő hatású, emeli a vérnyomást, serkenti a keringést. Aktivitást, dinamizmust sugároz. Csökkenti a fáradtságot. Depresszió kezelésére is alkalmazzuk. Növeli az étvágyat, túlzott mértékben viszont türelmetlenséget válthat ki.
Barna:
A föld színe, a gondoskodás, termékenység, szorgalom színe. Biztonságot, melegséget, állandóságot tükröz. A lakást kedélyessé varázsolja, de önmagában unalmassá, kissé bánatossá is tesz.
Szürke:
A hamu, a köd színe, ezáltal a szomorúság, az unalom, egyhangúság, fásultság jelképe. Semleges, tartózkodó, visszahúzódó, egyhangúságot tükröz. A keresztény szimbolikában a test halálát és a lélek halhatatlanságát jelképezi. Semlegességet, hétköznapiságot is jelent.
Zöld:
A harmóniának, megújulásnak, a növekvő életnek a kifejezője, különösen az örökzöld növényekhez kötődik, termékenységet és halhatatlanságot kifejező szimbolika. A színskála közepén áll, kiegészítő színe a piros, s mivel a kék és a sárga elegye, jelöli egyben a színek hármasságát. A remény, a boldogság, a nyugalom színe is. Meleg és hideg, az égi és földi keveréke. Frissítő, nyugtató hatású. Harmóniakeltő, egyensúlyt teremt test és lélek között. Csökkenti az ingerültséget, fáradtságot, a vérnyomást, tágítólag hat az erekre, ellazít, segíti a pihenést, erőgyűjtést, regenerálódást.
Kék:
Az égbolt, a tenger színe, a megfoghatatlanság, a végtelenség, a transzcendencia szimbóluma. Az égi istenekre utalva az emberfeletti, mennyei hatalom kifejezője, Szűz Mária színe. A hűséget, bölcsességet, bizalmat, intelligenciát, a becsületet és a kommunikációt képviseli. Nyugtat, jó hatással van a szemre, bizonyos gyulladásokra, hasznos fájdalomcsillapításra is. Hűsítő és energiakiegyenlítő hatású. A nyugalom, a feloldódás és a végtelen érzések színe, érzékenységet, finomságot fejez ki. Sötétebb árnyalata távolság- és mélységérzetet kelt. Passzív érzéseket válthat ki.
Lila:
A mértékletesség színe. Egyensúly ég és föld között, az értelem és a vágy, a bölcsesség és az érzelmek között. Jelent intelligenciát, tudást, áhítatot, szentséget, áldozatot, bűnbánatot, nosztalgiát. A misztikum, a tudatalatti, a titokzatosság színe, meditálásra késztet. A rómaiaknál a Jupiterhez kapcsolódik. A kereszténységben a böjt, a szomorúság a várakozás kifejezője.
Rózsaszín:
A belső feszültségek, a védettség iránti vágy, a kimerültség, valamint az önértékelés és az önszeretet hiánya esetén jó hatású. Az optimizmus színe. A gyermeki, egészséges, nőies dolgok, a szerelem, a romantika, házasság és az ártatlanság jelképe.
Fekete:
Az ősi sötétség, a káosz, az éjszaka, a feneketlen, titokzatos mélység, a világűr jelképe. A fekete szín váltja ki a legtöbb reakciót. A halált, a betegséget, de ugyanakkor az eleganciát is szimbolizálja. A lemondás, a gyász színe. Az ókorban az alvilág isteneihez társult, Hádész-Plútó, Hekaté, Ozirisz. A világtól, az élettől való elfordulást, az alázatot is kifejezi.
Fehér:
A fény, a tisztaság, a differenciálatlanság, a transzcendencia, a tökéletesség, az egyszerűség jelképe. Lunáris szín, a női princípium szűzi aspektusát jelzi. A fehér is szoros kapcsolatban áll a halállal és a gyásszal. Az ártatlanság, öröm és vigasság hordozója. A szentéghez, Istenhez tartozó szín, valamint a feltámadás színe. A béke, a jóakarat kifejezője.
Ezüst:
A királynők színe, az ezotériában a lunáris asztrál színe, a holddal és a nőiességgel hozzuk összefüggésbe. Az illúzió, a képzelet birodalma. Segít a saját valóságunk megteremtésében.
Arany:
A napfény, az Isten, a hatalom, a megvilágosodás, a halhatatlanság, a dicsőséget jelképezi. Az összes napistent, a vetés és aratás isteneit, a beért termést szimbolizálja. A transzcendens szféra, a mennyei birodalomra utal, az arany dicsfény. Az ezotériában a szoláris asztrál színe. Szimbolikus jelentősége: átalakulás, gazdagság. Misztikus jelentése: Salamon bölcsessége. A szépség, szentség, igazság, tisztaság, örökkévalóság, rang, meditáció, megvilágosodás. A királyok színe.
Nem véletlen tehát az Adventi koszorú színe sem. A hagyományos koszorún három lila és egy rózsaszín gyertya pompázik. A katolikus egyházban az advent liturgikus színe a lila (viola), amely a bűnbánatot, a szent fegyelmet és összeszedettséget jelképezi. Az Advent harmadik vasárnapján, örömvasárnapon az Úr eljövetelének közelségét ünnepli, liturgikus színe a rózsaszín.
Nagy Edit pszichológus