Nemrégiben több olyan kérdésbe is belefutottam, ami az ?ideális? hivatásra, karrierre vonatkozott, illetve ha tovább visszük a kérdést, eljutunk annak (egyik) megvalósításához, az ideális vállalkozáshoz.
Azóta is jár a fejemben a téma, ami első közelítésben elég egyértelműnek tűnik, azonban ha kicsit megkapargatjuk a felszínt, rájövünk, hogy sokkal mélyebbre visz ez a kérdés annál, hogy ?ezt csináljam vagy azt?.
Most asztrológiai és kicsit talán filozófiai/spirituális szempontból nézzük meg, hogy mitől válik egy hivatás vagy egy vállalkozás ?ideálissá?.
Mitől ?ideális? egy hivatás?
Lehet, hogy meg fogsz lepődni, de a kályhától fogok elindulni, nem a szabvány, kincstári válaszoktól (?sok benne a pénz?, ?azt csinálom, amit szeretek?, ?jók a kollegák? stb.).
Úgy gondolom, hogy itt is a harmonikus egység megtalálása a legfontosabb.
Egység, de mi között?
Földi világunk poláris, ezért egyszerre van jelen az égi és a földi, a szellem és az anyag, az inspiráció és a szükséglet. Ezek között kéne megtalálni az optimális helyet, ahol mindkettő jelen van.
A hivatás témájánál az égi rész egyértelműen a lelkesedésben, az inspiráló, kihívást jelentő munkában, az értelmes és lehetőleg valami nemes célért folytatott tevékenységben rejlik. Ide tartozik még a kreativitás, ami egyre jobban előhozza rejtett, szunnyadó képességeinket, melynek rendszeres használata nemcsak az önbizalmunkat növeli, de a sikert is!
A kreativitást egyértelműen a Nap képviseli, mint ahogy a külvilágban megmutatkozó tetteinket is, ami hírnevet és elismertséget, ?ragyogást? okoz, ami segít, hogy emelkedjünk a pályánkon ? akár a delelőpontja felé haladó Nap.
A földi rész pedig az anyagiak: ahhoz kell, hogy a Nap ereje valamilyen közegben meg tudjon nyilvánulni. A kreativitásunkak valamilyen eredményben kell kifejeződnie, aminek meglesz a földi ellenértéke, a pénz is. A pénz pedig ahhoz szükséges, hogy a körülményeink lehetővé tegyék a kreativitásunk működését, feltöltsék a kimerülő akkukat.
Az asztróban a földi formaadó a Hold, ami a négy elem részvételével, az égi minta alapján formálja az anyagot, miközben befogadja és visszatükrözi a Nap teremtő energiáit.
Mi van, ha a földre borul az egyensúly?
Úgy gondolom, hogy hosszabb távon az egyik komponens túlzásba vitele sem hozza meg a tartós boldogságot, megelégedettséget.
A gyakoribb az, amikor a földi rész kap nagyobb hangsúlyt. A lényeg ilyenkor (kicsit végletesen), hogy minél több pénz legyen a hivatásunk / vállalkozásunk eredménye. Sok pénz, státusz-szimbólum kocsi, full-extrás ház, luxus nyaralás stb. Eleinte ez adja a motiváció gerincét: lássa csak a külvilág, hogy milyen sikeres vagyok (anyagi szinten). Ez lelki szinten is meghozza a gyümölcsét, mert növeli az önbizalmunkat, tekintélyt kölcsönöz, kedvelt társasági figurává válunk (bár a társaságunk zöme valószínűleg érdekből a barátunk).
Jól megy a szekér egy darabig, mondjuk az életközépi válságig (40-45 kor körül). Ez asztrológiailag akkor szokott előfordulni, amikor a tranzit Uránusz szemben áll a születési képletünk Uránuszával, és ezidőtájt következik be ugyanez a Szaturnusszal is. Az Uránusz belénk teszi a kisördögöt, mindent, ami gátol, el akarunk takarítani az utunkból, nyughatatlanok vagyunk, nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, mert szűknek találjuk. Ilyenkor hajlamosak vagyunk meggondolatlanul vagdalkozni, mert ?mindegy, hogy mi lesz, csak ez ne!?, úgy érezzük, hogy valami hiányzik az életünkből, mert már megcsömörlöttünk az élvezetektől, a földi világ javaiból.
Aztán, mikor fölégettük a hidakat, az Uránusz eltűnik a semmibe, és jön Szaturnusz tanító bácsi, és rákoppint a körmünkre. Fölrúgtuk az állásunkat, pillanatnyilag jónak tűnő, de hosszú távon rossz döntéseket hoztunk a vállalkozásunkban, belekaptunk valami újdonságba, új területbe, amiről gyorsan kiderül, hogy semmi jövője sincs, elvertünk egy csomó pénzt meggondolatlanul. A Szaturnusz pedig nem tesz mást, csak szembesít a tetteinkkel: feketén-fehéren.
Ez többnyire elindít egy változási folyamatot, és kezdünk ráébredni, hogy kell valami nagyobb,rajtunk túlmutató cél, ami a pénzen kívül értelmet ad a hivatásunknak/vállalkozásunknak. A tehetős vagy gazdag emberek ilyenkor vállalkozásukkal elkezdenek támogatni pl. egy (szerintük) nemes célt képviselő civil szervezetet vagy mondjuk egy kórházat, környezetbaráttá teszik a cégüket, alapítványt hoznak létre. Ha nem vagyunk ilyen jól eleresztve, de azért nincsenek anyagi gondjaink, akkor is elkezdünk értelmet keresni a hivatásban, szükségünk van a kreatív, kihívást jelentő feladatokra, ami már nem csak a mi javunkat, hanem másokét is szolgálja. Igyekszünk jobbá tenni a világunkat, amiben élünk.
A horoszkópunkban ezt a fajta földi sikerességet, netán egyoldalúságot az anyag keresztjében, azaz a sarokházakban (I. ? IV. ? VII. ? X.) lévő erős bolygók (főleg a Nap és a Hold, no meg a Jupiter) mutathatják.
Égbe révedő tekintetek?
A másik véglet az, amikor mi vagyunk a ?szellemi emberei?, akinek ?a pénz nem számít?, mert mindent azért teszünk, hogy valami nagy és (szerintünk) magasztos célt szolgáljunk. A fő, hogy úgy érezzük, mi vagyunk a kozmosz ?fénymunkásai?, és nélkülünk a világ és benne a szerencsétlen, vak embertársaink csak a dagonyában tocsognának.
Ez is megy egy darabig, amíg az ember fiatal, tele van lelkesedéssel, idealista hittel, akarattal és tetterővel. Aztán Isten földi malmai szépen elkezdenek felőrölni a maguk eszközeivel: nem ártana, ha lenne végre egy saját lakás, mert hamarosan jön a gyerek, ehhez viszont kéne egy állás vagy valami fix pénzbevételi forrás? meg már unom, hogy a hónap utolsó hetében vajas kenyeret egyek hét napon keresztül, és egyébként is, jön a második gyerek.
A folyamat könnyen vezethet a szellemi kiégéshez, a célok megkérdőjelezéséhez, a kételyhez és megkeseredéshez, ami viszont sok esetben hiteltelenné teszi a spirituális ténykedéseinket is. Ugye milyen kiábrándító egy ?mester?, aki állandóan kölcsön kér, akinek nincs egy rendes ruhája, ha meg kell jelenni valahol (és a gáz az, ha ezt még erénynek is állítja be).
Az első Szaturnusz visszatérés (amikor a tranzit Szaturnusz rááll radix önmagára) szokott általában ilyen helyzetekbe hozni minket, amikor megérezzük a vállunkon az anyag keresztjét. És szépen tudatosodik bennünk (jó esetben): bizony szükség van a fizikai dolgokra is, ha már ide születtünk a Földre, hogy magasba törő terveinket meg tudjuk valósítani. Rájövünk, hogy egy Trabanttal nem fogjuk tudni megkerülni 80 nap alatt a Földet.
A horoszkópban ezt a fajta irányultságot, netán aránytalanságot a ?szellem keresztjében? (a fogalmat én alkottam, az anyag keresztjének analógiájára), azaz a hanyatló házakban (3. ? 6. ? 9. ? 12.) túlsúlyban lévő bolygók jelezhetik.
Mit hát a megoldás?
Jó lenne, ha eget és földet, szellemit és anyagit harmóniába tudnánk hozni a hivatásunkon, a tetteinken keresztül. Ehhez persze kell egy biztos megélhetést nyújtó munka vagy vállalkozás (ez utóbbi a bátraknak, a saját felelősséget szívesen fölvállalóknak való) és egy olyan, rajtunk túlmutató cél, amiben hiszünk, amiben kreatívak vagyunk, és amit tudunk szívvel lélekkel csinálni.
Napjainkban ez egyre nagyobb nehézséget jelent, mert lassacskán sokan annak is örülnek, hogy egyáltalán van munkájuk. Ám a kiteljesedettség érzését ez a legtöbbször nem hozza el, főleg akkor, ha úgy érzik, hogy a munka nem motiválja őket.
Csíkszentmihályi Mihály a ?drive? szóval fejezte ki azt az állapotot, amikor teljesen feloldódunk a cselekedeteinkben, amikor megszűnik a tér és az idő, amikor a tudatunk a legélesebb, legfókuszáltabb. Ilyenkor boldogok és éntelenek vagyunk, és azt tesszük, amit tennünk kell. Ideális esetben ez kellő anyagi javadalmazással is jár, aminek segítségével emberhez méltó életet tudunk élni itt, a Földön.
A legtöbb esetben az ideális hivatásért meg kell küzdenünk: először kell lemondanunk, energiákat befektetnünk, áldozatokat hoznunk, felelősséget vállalnunk a tetteinkért? ám ez a megelőlegezett bizalom később busásan megtérül, higgyük el!
Ezéletes, valódi céljaink megtalálásához pedig a karma-tengely nyújt kiváló iránymutatást, amiről már korábban részletesen írtam.
Kárpáti Gábor
http://astrokarma.org/
- videolink: