Gondolatban állj meg egy pillanatra a napi rohanásban. Idézd magad elé a reggeli pillanatot. Az érzést, ami szétáradt benned, amikor felébredve, megtisztelted önmagad avval, hogy megszólítottad a benned létezőt.
Amikor szóltál a Lélekhez. Amikor megkérted, hogy az ébrenlét szakaszában, amikor a Te világodban vagytok, ugyanolyan teljességben lehessél a Lelkeddel, mint amikor éjszaka együtt vagytok az álom világában találkozva. Amikor a tested megpihen, regenerálódnak a sejtjeid, feltöltődve az új naphoz nélkülözhetetlen energiával. Gondolatban állj meg egy pillanatra. És csak figyelj. Figyelj az érzéseidre. A nap addig eltelt órái milyen érzéssel töltenek el? Tedd fel a kérdést magadban. Lélek, Aki Vagyok. Hogy megy ma a dolog? Arra haladok, amerre menni akarok? Azok az érzések töltenek el? Ez az út vezet arra, ami felemel? Érzem önmagam? Teljesedem céljaimban? Az érzés, ami eltölt, a gondolataim, a tudatalattimban lévő gondolatok, érzések, szolgálnak engem, vagy csak lekötnek csupán? Lelkem szárnyal-e a csillagok fokán? Szabad vagyok-e, a Lélek érzelembe merülvén?
És aztán folytasd a tevékenységed, munkád, töltsd az idődet szeretteiddel. Nem egyszerű kontroll ez! Hanem újabb kapcsolatfelvétel. Az, amelyben a Lélek ismét figyelmet kap. ?Beleszólhat? az élet folyamába. Nem csupán azzal, hogy ?korlátoz?, ?szigorít?. Hanem azzal, hogy korrigálható menet közben alakítható az irány. A Lélek nagyon finom ?alkotmány?. A napi zaj eltakarja a kapcsolatodat. Felboríthatja az egyensúlyodat. A csendes fuvallat, orkánon nem hallik át. Pedig ezáltal finomíthatja önmagát.
A feltett kérdésekre a válasz megérkezik. Jön egy új esemény, egy dallam jut eszedbe. Vagy éppen egy szórólap, vagy könyv jut a kezedbe. Türelmes légy, hogy megismerd Önmagad. Megértsd finom Lelked, csendes szavát újra. Lépésről, lépésre közelíts az újhoz, napról napra felfejtve a válaszokat. Eképpen megtalálva létezésed titkát.
Csaba Beatrix
- videolink: