Az Akasa Krónika ? csakúgy, mint a születési képlet ? a lélek útját rögzíti. A hosszú távú memória segítségével lehetőségünk van arra, hogy hozzáférjünk az Akasában megőrződött információhoz, felfedjük az előző életek lényeges részleteit, és a köztes létben megismerjük a következő inkarnáció tervezési szakaszának mozzanatait. A regresszió segítségével pedig eljuthatunk ezekbe a korábbi életekbe is.
Az Akasa sikeres olvasása gyakorlatot igényel, és az idő múlásával egyre egyszerűbbé válik. A saját módszerem a következő: nagyon gyorsan megtanultam, hogy hogyan lehet az alsóbb szinteken keresztüljutni, és egyenesen a lélek saját feljegyzéseihez igyekszem a felettes én segítségével ? ez az a részünk, amely nem inkarnálódott teljes mértékben a fizikai testben, éppen ezért sokkal távolabb lát, mint mi ?idelent?. Tulajdonképpen nem is megyek sehova, csupán megváltoztatom a rezgésszintemet és kiterjesztem a tudatomat, így sokkal több mindent tudok befogadni. Ilyenkor képes vagyok bármelyik másik lélekkel kapcsolatba kerülni, és el tudom olvasni a feljegyzéseiket.
Az elmúlt negyven évben szó szerint több száz léleknek segítettem, hogy a saját krónikájukat megismerjék, amelyek a legtöbb esetben könyvtár, könyv, vagy DVD formáját öltik. Ma már nem is kell konkrétan elmennem az Akasába ahhoz, hogy ráhangolódhassam a keresett információra ? és különben is, az a meggyőződésem, hogy mindannyiunk lelkében jelen van az Akasa hologramja, vagyis sokkal inkább arról van szó, hogy egyszerűen visszavonulok a külső közegből, és megtalálom, amit keresek. De korábban, amikor ezt a munkát elkezdtem, még a leírtak alapján dolgoztam.
A mentorom, Christine Hartley (akitől egyébként egy Cayce-től eltérő módszert tanultam) mindig azt hangsúlyozta, hogy lényeges megkülönböztetni, valójában mit látunk és mi az, amit csupán szeretnénk látni. Mivel maga is író volt, pontosan tisztában volt azzal a jelenséggel, hogy mennyire szeretnénk a különböző cselekményszálakat koherens szövetté alakítani, de éppen ez az a pillanat, amikor a tudatos elme közbeszól, és elvész a lényeg. Fontos, hogy a ráhangolódás után azonnal lejegyezzük a benyomásainkat, s mindenfajta díszítés nélkül rögtön kimondjuk vagy leírjuk, amint keletkeznek ? pontosan ezt teszem én is. Persze ha kapunk ösztönös megérzéseket, azokat nyugodtan hozzáfűzhetjük.
Christine olyan mély belső visszahúzódással dolgozott, hogy később szinte sosem emlékezett arra, hogy mit is észlelt pontosan, ezért utólag mindig vissza kellett hallgatnia a hangfelvételt vagy el kellett olvasnia a feljegyzéseit. A koncentrációja annyira erős és befelé irányított volt, hogy az egyik ülés során, amelyet a háború alatt Londonban tartott, egyszerűen nem vette észre a légiriadót, amelyre egyébként automatikusan reagált volna. Ismerek olyanokat, akik transzállapotban figyelmen kívül hagyták az épületben megszólaló tűzriadót, és magam is csak nagyon ritkán hallok meg bármit, ami körülöttem történik.
Számomra könnyű volt megtanulni, hogy ne kerüljek annyira mélyre, hogy ne tudjak beszélni vagy írni, vagyis a saját terminológiám szerint ?azonnali és egyértelmű? az, amit a fejtéskor kapok. Viszont később csak ritkán marad meg bennem az egész, ami persze nagyon jótékony dolog, hiszen nem lennék képes annyiféle benyomást megőrizni, amennyit egy év ? vagy egy egész élet ? során szerzek. Mostanában gyakran megesik, hogy nem látok konkrét képeket, ezért megtanultam bízni azokban az érzésekben, amik egy olvasat során eltöltenek. Elkezdek róluk beszélni, aztán az egész hirtelen kiömlik belőlem. Máskor viszont tisztán látom az alakokat és le is tudom írni, hogyan néztek ki, milyen volt az öltözékük, s csak ezután folytatom a fejtést.
Milyen előnyünk származhat abból, ha rákapcsolódunk az Akasára? Nos, ahogy Ernesto Ortiz megjegyzi:
?Megvizsgálhatjuk, vajon miért vannak mélyen berögzült viselkedési mintáink, miért választjuk pont ezeket a kapcsolatokat, hogyan jönnek létre megszokáson alapuló sztereotípiáink, s hogy vajon hogyan indíthatunk el valódi cselekvéseket az életünkben ahelyett, hogy csupán reakcióink legyenek.?
Ehhez még azt teszem hozzá, hogy megvizsgálhatjuk a lélekcéljainkat, az inkarnáció legfontosabb feladatait, illetve azokat a szerződéseket is, amelyeket más lelkekkel kötöttünk.
Edgar Cayce jó példa arra, hogy miért érdemes ismerni a múltunkat, hogyan segíthet bennünket abban, hogy megérthessük a jelen körülményeit. Cayce hívő keresztény volt, ami nagyon nehézzé tette a számára, hogy elfogadja a transzállapotban végzett tevékenységét. Amikor saját magáról is elolvasta az Akasában található feljegyzéseket, rájött, hogy Pitagorasz és több más korai spirituális tanító reinkarnációja. Azt is felfedezte, hogy annak idején a transzbalépést perzsa orvosként tanulta meg. Amikor megsebesült egy csatában, otthagyták meghalni. Három napig haldoklott víz és élelem nélkül. Óriási erőfeszítéssel elérte, hogy a teste és a tudata kettévált, s ez a képessége remek szolgálatot tett neki a mostani életében is, hiszen bármikor képes volt transzba esni. Ezt egyébként akkor kísérelte meg először, amikor meg akarta tudni, vajon mi az oka a torokgyulladásának, amely olyan súlyos volt, hogy gyakorlatilag nem tudott megszólalni. Ahányszor előfordult, hogy nem végezte azt a munkát, amire született ? vagyis az olvasatait ?, a torka mindig bezárult és nem volt képes beszélni. Véleménye szerint ezt a karmát erős akaratú és meglehetősen buja egyiptomi papként szerezte, aki megszegte cölibátusi fogadalmát azért, hogy egy ?tökéletes gyermeket? hívjon a világra. Később John Bainbridge-ként kétszer is újjászületett, először a XVII., másodszor pedig a XVIII. században. Mindkét alak kéjenc, nyughatatlan, és boldogtalan volt.
Cayce azt állította, hogy meg kellett élnie ezeket az inkarnációkat, mert szüksége volt az ilyen típusú túlzásokra, mielőtt alkalmassá vált mások segítésére. A második John Bainbridge élete végén feláldozta magát azért, hogy megmenthessen valaki mást. Cayce úgy érezte, ez a mostani inkarnációja a ?lelke próbatételéről? szólt. A munkája lehetővé tette, hogy megszabaduljon a korábbi életekben tapasztalt büszkeségtől, túlzott anyagiasságtól és bujaságtól azért, hogy önzetlenül szolgálhassa az emberiséget. Sok ezer lélek gyógyulását segítette az olvasataival. Azt is megjósolta, hogy a következő élete 2100-ben Nebraska államban fog bekövetkezni, de az interneten valaki már most azt állítja, hogy Cayce lelkeként tért vissza.
Judy Hall
Fordította: Griga Zsuzsanna
Fotó: sething Pixabay
Folytatás következik