Néhányan azt mondják, hogy a Lélek nyelve a betegség. Én azt mondom, akkor már kihalt volna a világból az ember. De kétségtelen tény, hogy amikor nem érted a benned élő Lélek nyelvét, avagy ha félre érted azt, az nem mindig egészséges.
De az sokkal inkább valószínű, hogy a betegség akkor keletkezik benned, amikor félreteszed a Lélek nyelvét, amikor (családállítási nyelven) kirekeszted azt az életedből, és leginkább a döntéseidet csupán a saját elgondolásaid mentén hozod meg. Ezzel figyelmen kívül hagyva a hozzád legközelebb tartozót. Mert azzal mindenki egyet ért, legalább is valamelyest, hogy a Lélek nélkül kevésbé van testben élő élet. Persze bizonyára vannak olyan Lények, akik lélektelenül is élnek, de az egy másik történet.
Az első 3 részben végigvettük a kapcsolatfelvétel lehetséges formáit, és a nappali gyakorlatokat. Ám itt még nincs vége a közös munkának. Mert nappal, az éber tudatos állapotban, a Lélek jelen van, de nem ő van ?elől?. Ám amikor este aludni térünk, eljön a Lélek aktív munkájának az ideje.
Régóta tudjuk már, hogy az álomba merülés, a Lélek feldolgozó kohója. Amikor az elme megpihen, a tudatos, éber, cselekvő-szemlélő, az ember, ?kikapcsolja? az éber kontroll állapotot, és elalszik. Az alvásban eltöltött idő alatt a test ön-regenáráló programjai hatványozott módon lépnek működésbe. Az interneten fel is lelhető anyag arról, hogy az éjszaka mely óráiban, melyik szervek regenerálódása a legaktívabb. Eközben a Lélek az álom fázisaiban, feldolgozza az eseményeket, és felkészül a következő ?fejezetre?.
Aki emlékszik az álmaira, gyakorta meglepődik azon, hogy mi minden történik meg álmában vele. Van amikor aktív részese a folyamatoknak, van amikor csak ?külső? szemlélője. Mindazonáltal évszázadok óta figyelik meg, és igyekeznek megfejteni szakértők az álom tartalmi, és szimbolikus jelentését. Valamint levonni ezekből általános következtetéseket.
Ám úgy vélem, az ember olyan egyedi alkotás, amit nem lehet általános érvényű skatulyákba rendezni, bár erre számtalan törekvés van, a legkülönbözőbb tudományok, és módszerek segítségével. De minden valószínűség szerint, csak nagyvonalú általánosításokig lehet ezeken az utakon eljutni. Miért? Mert az egyedi egyszeri, és megismételhetetlen. És minden ember a Lélek handmade alkotása. Még az ikrek SEM egyformák!
Tehát egyedi, egy, és eredeti alkotás minden ember. Ezért lehetetlen általánosítani az ismérveit. Mindezért egyes kérdésfelvetéseket – bár itt előirányozhatunk -, azt mindenképpen feltételezhetjük, hogy a gyakorlatok is csak ?sorvezetők?. Mindenki a maga szájíze szerint fogja azokat formálni, alakítani, megvalósítani. Miképpen egy vezetett meditációt ha hallgatunk, ahányan vagyunk, annyi dolog ?történik? velünk közben.
És jól van ez így. Ideje, hogy végre mindenki felfedezze saját egyedi alkotásának egyedi ismérveit. Az azonban nem kétséges, hogy egy világban együtt élni, csak akkor lehetséges, ha ez a sok egyedi alkotás, a szubjektum olyan rendszert hoz létre, ahol mindenki megtalálhatja a saját helyét, és értelmét.
Ha szeretnéd tudni, hogy érdemes megszólítani a Lelked lefekvéskor, gyere vissza holnap!
Csaba Beatrix
- videolink: