Néhányan azt mondják, hogy a Lélek nyelve a betegség. Én azt mondom, akkor már kihalt volna a világból az ember. De kétségtelen tény, hogy amikor nem érted a benned élő Lélek nyelvét, avagy ha félre érted azt, az nem mindig egészséges.
De az sokkal inkább valószínű, hogy a betegség akkor keletkezik benned, amikor félreteszed a Lélek nyelvét, amikor (családállítási nyelven) kirekeszted azt az életedből, és leginkább a döntéseidet csupán a saját elgondolásaid mentén hozod meg. Ezzel figyelmen kívül hagyva a hozzád legközelebb tartozót.
Bárhonnan is közelítjük meg a kérdést, mindig elérhetünk ugyan ahhoz a felismeréshez. A Lélekkel foglalkozni nem betegség. Nem pszicho-dráma. (Megjegyzem a pszicho-dráma csoportokban is játékos módon, szituációkban közelítenek az emberitől a Lélek felé, a helyzetek egyfajta megjelenítésével újra értelmezve azt, új érzelmi töltést generálva, segítendő a történet feldolgozását. A pszicho-dráma ismereteit fel is használta Bert Hellinger a családállítás technikájának kidolgozásánál.
A Lélekkel foglalkozni sokkal inkább élet igenlő, (bár érzelmekkel kapcsolódó, és ezért néhányaknak „nyálas” tevékenység). Talán vannak, akik elavultnak is tarthatják, nekik ajánlom, hogy keressenek valami más megoldást.
A többiek meg kezdjenek el játszani. Szimbólumokkal kísérletezni. Hiszen az álmok megfejtésénél is tudjuk már, hogy viszonylag kevés a „szó szerinti” álom, ezek a jósló álmok, melyek beteljesedhetnek, de az összes többi a Lélek feldolgozó mechanizmusa, az életben való túlélés egyik eszköztára az ember számára.
Egyéb iránt az ontológiai mediáció során is azt az utat választjuk, hogy az eredendő probléma térből kilépve, egy másik síkon megközelítve az érzelmi mintázatot, új térképet készítünk az érzelmek terén, így létre hozható a megegyezés, mert az érzelmi fájdalom küszöböt átlépve, a megoldás térben találjuk magunkat.
Száz szónak is egy a vége. Akár azt is megfogadhatja bárki ebben a pillanatban, hogy a most következő időben jobban oda figyel a Lelke jelzéseire, üzeneteire, az érzéseire. Na, nem felületesen. És végképp nem úgy, hogy tudja a lelkében, érzi a lelkében, mi lenne a jó, de azt ilyen-olyan emberi megfontolásokból, gondolati úton felmentést gyártva, ideológiai magyarázatokat fedezetként szolgálva, jól figyelmen kívül hagyja, azzal a lendülettel, ahogy kigondolta.
Hanem aképpen, hogy szól Önnön magához naponta, hetente, de legalább havonta (na jó évente) legalább egyszer!
A gyakorlatban ilyen formán:
„Édes Lelkem. Sokszor, és sokáig figyelmen kívül hagytalak. Csakis önnön vágyaimat, érdekeimet, megfelelési kényszereimet engedtem előtérbe. De most itt a megszentelt időpillanat, amikor képes, és hajlandó vagyok rád is figyelni! ADD TUDTOMRA KÉRLEK, NEKED MI A BOLDOGSÁG? Te mitől, és hogyan érzed magad jól ebben a földi létezésben?
És ha már így összerendelődtünk erre az életre, Te a Lélek, és én a Megtestesült, és te éppen ezekkel az érzésekkel, élethelyzeteket generáló impulzusokkal áldottad meg magad, mi lenne, ha mindketten jobban egymás felé fordulnánk mostantól?
Legkevésbé saját gáncsoskodásunk felé igyekezve, sokkal inkább együttesen, egy úton járva, egy kiteljesítőbb, attraktívabb életet létre hozva ÖN-magunk számára, és úgy léteznénk tovább.
Szeretnék teljesen megbízni benned, és érezni, hogy egy célban járunk, miszerint ez az élet egy kiteljesítő, felemelkedésről szóló élet, ami a jót teremtésről, békés megoldásokról, a szeretet megéléséről, a harmónia létrehozásáról, új egymásra találásról szól. Induljunk el az egységünk felé. Te létrehoztál egy életet általam itt a Földön. Bizonyára nemes céllal tetted ezt. Ideje, hogy velem is tudasd, mi is a közös életünk célja? Hogy jöhet létre ennek a legjobb megvalósulása? ?
Persze ha ez a megfogalmazás nem a te szájízed szerint való, fogalmazd át magadnak, ahogy tetszik! Egy a lényeg csupán. Ne csak tudd, vedd is észre, hogy VAN lelked. És törődj vele légy szíves, hogy ez a léted a szárnyaló, és örömökkel teli Lélek megfogalmazási körébe tartozóan teljen a számodra is!
Csaba Beatrix
mediátor, tanácsadó
- videolink: