Bölcs, egyszerű, tiszta, és igaz megnyilvánulásokra. Erre vágyik mindenki.
Milyen egyszerűen hangzik. És mennyire nem egyszerű e szerint élni a hétköznapokban. Mert bár ott a törekvés, de bizony számos alkalommal „belép” egy más érvényű érdek.
Miért? Mert nem akarod megbántani a másikat. Mert kerülöd, hogy minősítsd a másik megnyilvánulását. Mert felméred, hogy ha a fenti négy szó jelentéstartalmát betartod, akkor bizonyos célokat nem érhetsz el. Mert tudod, érzed a bőrödön, hogy mindez csak elvi, eszmei lehetőség. Addig tart, amíg benned van. Amíg ki ne lépsz az ajtódon.
Még a családon belül is igaz lehet. Nem mondhatod meg őszintén, és igaz módon a véleményedet, a Nézetedet. Nem élheted teljesen így az életedet. Mert falakba ütközöl, nap, mint nap. Már gyerekként is! Ezért először csak füllent a gyerek. Mert meg akar úszni valamit. Mert nem bízik a felnőttben. Mert fél a következményektől.
Aztán már tudatosan használja a mást mondok, mint amit cselekedtem, vagy cselekszem. Aztán már manipulál. Tereli a folyamatot. Rátanul, hogy ember képében lehetünk a felszínen mosolygó, a gondolatainkban, a lelkünkben, a szándékainkban azonban egészen más emberek. És ahogy cseperedik, ahogy újabb, és újabb szintekre ér az életében, már szinte természetessé válik a számára ez a mechanizmus. Elkendőzni a valóságot, az eredeti szándékot. Akkor eszmél csak némiképpen, amikor őt magát csapják be, verik át mások. Amikor a saját gyereke először hazudik szemrebbenés nélkül a szemébe. Akkor végtelenül felháborodik, és ítél, elítél. De az nem nagyon jut az eszébe, hogy vajon ő miképpen gondolkodik ezekről a saját életében.
Azt tedd másokkal, amit önmagaddal is tennél. Van egy ilyen filozófia. Nyugodtan kiegészíthetjük. Azt mondd másnak, amit önmagadnak is mondanál. És akkor az érték, a mérték, a rend, és az igazság is megmaradhat. Tisztán megmaradhat. De ezt a felnőtteknél már nehezebb elérni. A gyerekeknél még ki lehet építeni. Bár ehhez is kell a felnőttek bölcs, és tudatos önmérséklete.
Csaba Beatrix
tanácsadó
- videolink: