Fókusz és figyelem ? hogyan (és mit) teremt a figyelmed

Hányszor fordul elő veled, hogy úgy teszel, mintha odafigyelnél a másikra, de valójában elengeded a füled – a szíved mellett -, amit mond? Nem ?ülsz le? képletesen, nem pihensz meg a másikra irányuló figyelemben arra az időre, amíg beszél, mert közben járnak a gondolataid, hogy mi mindent kellene ehelyett csinálnod, mi közöd ehhez, hol érint ez téged, vagy ki tudja még, hol, de biztos, hogy nem tudnád visszamondani mindazt, amit mondott. A Skype-korszakban pláne tíz másik dolgot csinálsz, amíg a szeretteiddel beszélsz, e-mailt írsz, facebook-on posztolsz, letöltesz egy filmet és a többi. Sokszor épp a lényegedet engeded el a füled mellett, arról nem is beszélve, hogy az érzelmi oldal ilyenkor szinte teljesen kikapcsolódik ? amikor érzően figyelsz a másikra, érzékenyen, érzően mindarra, ami a lelkében zajlik, ami a mondanivalója mögött húzódik, a kimondatlan mélységekre.

 Persze, ennek a másik oldala, hogy mások is ugyanígy viszonyulnak hozzád ? valójában ők sem figyelnek mindarra, amit mondasz, a nagy szöveguniverzumodból néha egy-egy kósza szó eljut a tudatukig, de ez a legtöbb. Soha nem élt még ennyi figyelemhiányos és figyelmet adni nem tudó ember, mint manapság.

Ha igazán őszinte akarsz magadhoz lenni, kiderül, hogy magadnak sem tudsz figyelmet adni ? nem követed a szíved vágyait, mert nem is vagy velük tisztában, nem figyelsz oda a belső hangra, amikor azt mondja, pihenj, amikor azt súgja, indulj vagy amikor éppen arra kér, maradj még.
De persze hogyan is lennél erre képes, amikor reggel előbb megnézed a telefonodon, mi történt a fészen, minthogy egy csésze teát készíts magadnak. Még fel sem ébredtél, de már benne a vagy a non-stop információs pörgésben: ha akarod, ha nem, kapod a kezedbe reggel az újságot, a monitorodról ömlik a hír és a reklám válogatás nélkül, az arcodba ordítanak a plakátok és a figyelmedet irányító, olajozottan működő gépezet nem hagy egy gondolattöredéknyi saját időt sem.

 Ennek a jelenségnek a mélyén (többek között) az lapul: a legtöbben mi magunk sem kaptunk elég figyelmet, ezáltal nem tanultunk meg önmagunkra figyelni. Például azokban a családokban, ahol az apa nem vagy csak nagyon keveset volt otthon, s az anyának mindent egyedül kellett ellátnia a saját munkája mellett a háztartástól a gyereknevelésig, jó eséllyel figyelemhiányos gyerekek nőttek fel. Sokan már korán megtanulták, mi mindent meg kell tenniük azért, hogy egyáltalán odafigyeljenek rájuk ? ebbe pedig sok olyan dolog beletartozhat a kiváló eredmények hajszolásától kezdve a rosszalkodáson keresztül a különféle devianciákig, ami az élet valamely területén egyensúlyvesztett, kóros magatartásokat gyökereztet meg. Ez kiváló táptalaj ahhoz, hogy az ember már korán megtanulja elnyomni a saját belső hangját annak érdekében, hogy inkább a külvilág véleményét, igényeit, elvárásait figyelembe véve megfelelhessen azoknak, ezáltal figyelmet kaphasson kívülről. Ez egy ördögi kör, hiszen a külső figyelemért ácsingózó, a külső igényeket szem előtt tartó ember fokozatosan távolodik ÖnMAGától, mérhetetlen ürességérzetet hordozva legbelül, amelynek gyakran egyáltalán nincs tudatában (hiszen nem belülre, ÖnMAGára helyezi a fókuszt). Így válnak embertömegek elképesztően manipulálhatóvá, irányíthatóvá, amit az információs korszak csodálatosan ki is használ. Jelenleg minden információ, ami csak szembejön velünk az utcán, a figyelmünkért versenyez – a nagyobb volumenű eladás, a még több profit érdekében.

 Ez a tendencia azt eredményezi, hogy a figyelmünk a nap nagy részében szanaszét csapong, irányultsága attól függ, hogy éppen milyen reklám, hír vagy üzenet mellett megyünk el, mi vonja magára automatikusan a figyelmünket. Az életünk pedig annak megfelelően alakul ki, hogy mibe fektetünk energiát ? időt, figyelmet, pénzt, törődést, gondozást – , hogy melyek azok a dolgok, amin tartósan meg tudjuk tartani a fókuszunkat. Mi ennek az eredménye? Egy torz, média által sugallt értékek mentén élt élet, amiben a többség nem is boldog ? csinálja, megszerzi, mert a többiek is ezt csinálják, a többieknek is megvan, és mivel mindenki ezt csinálja, eszünkbe sem jut, hogy lehetne másképp.

 Ha minden nap 2 órát nézed a tévét ? és ez kevesebb mint az átlag magyar fogyasztó napi 5 (!) órája ? akkor fokozatosan beleégnek az agyadba az onnan származó értékítéletek, a reklámokban promotált márkák és fogyasztói attitűdök (csak egy példa: automatikusan 2 rágó 1 helyett ? fogyassz többet akkor is, ha nincs rá szükséged és a többi), egyáltalán, a boldogságot, sikert, jó érzéseket a fogyasztáshoz kötő szemlélet. Egyértelmű, hogy az életed is a termékek, cuccok és kütyük utáni non-stop mókuskerékké fog változni. Azt hiszed, hogy ezekre a dolgokra vágysz, holott csak kellően nyitottan adod a figyelmedet válogatás és szűrő nélkül azoknak, akik a legfigyelemfelhívóbban kérik azt.

 A spirituális fejlődés ÉS a vágyott élet megteremtésének alapelvei közül az egyik legfontosabb: ahol a figyelem, ott az energia. Ahova a figyelmedet összpontosítod, oda mennek a teremtő energiáid is. Amilyen értékítéleteket, mintákat huzamosabb ideig a tudatodban ? érzelmi, fizikai és finomtesteidben ? tartasz, tárolsz, azok fognak megvalósulni a gondolatok, érzelmek és tettek együttes hatása által. Ha napi fél munkaidőben gyűlölködő posztokat osztasz meg és vadászod az ilyen jellegű híradásokat (ezen van a fókuszod), jó eséllyel történnek is veled ilyen események. Ez egyfajta önbeteljesítő jóslat ? minél inkább egy negatív kimenetre összpontosítasz, annak annál nagyobb esélye lesz bekövetkezni. Ha a pozitív végkifejletre helyezed a szándékodat és igyekszel csak annak energiát adni, jó eséllyel az fog bekövetkezni. Amitől félünk, rettegünk, azt a gondolatot, azt a lehetséges forgatókönyvet feltöltjük a ? jelen esetben negatív ? érzelmeink (a félelem) erejével ? amelyek ugyanúgy teremtő erővel bírnak, mint a pozitív érzelmek. Ezzel összhangban számos tanítás int arra, hogy ne arra összpontosítsunk, amit el akarunk kerülni, hiszen azzal is végső soron annak az elkerülendő dolognak adunk energiát. Ehelyett fordítsuk meg a gondolkodásunkat és fogalmazzunk meg egy pozitív célt (pl. ‘Nem akarok megbetegedni.’ helyett ‘Egészséges maradok!’), és abba fektessünk ? gondolati, érzelmi és cselekvésbeli ? energiát.

 A fókusz, a saját figyelmünk mesteri irányítása napjainkban kulcsfontosságúvá vált a sikeres, megelégedett élet megteremtéséhez. Ez több mindent magában foglal. Egyrészt elengedhtetetlen, hogy napi kapcsolatban legyek Önmagammal, a belső hangommal ? felismerjem ezt a hangot és meg tudjam különböztetni mások hangjától, például a gyerekkorban lemásolt szülői és egyéb hangoktól, a hozzám közel állók sugallataitól, a külső manipulációtól. Ez a saját belső erőm, önbizalmam, önazonosságom alapja, annak az alapja, hogy ismerjem a saját szívem, lelkem vágyait és azokat tudjam követni, megvalósítani. Ezt az önismereti folyamatot ma már számos technika, meditáció és gyakorlat támogatja, érdemes megtalálni azt, amelyiket a leginkább magunkhoz közel állónak érezzük és rendszeresen használni is! Az önmagammal való egység megtalálása és fenntartása a legfontosabb ahhoz, hogy a figyelmemet a szívem felismert vágyaira összpontosíthassam és azokon tarthassam egészen a megvalósulásig.

 A megteremteni kívánt vágyaimra akkor tudok a leghatékonyabban fókuszálni, ha nemcsak a gondolataimban tartom meg ezt a pozitív figyelmet, de egyúttal pozitív érzelmeket is társítok hozzájuk (ez még több erőt ad a megvalósuláshoz), és mondani sem kell, hogy megteszem a szükséges lépéseket a fizikai síkon is.
A figyelem irányítása ugyanakkor azt is magában foglalja, hogy tudatosan kerülök minden olyan csatornát, hírforrást, ami nem esik egybe a céljaimmal, nem engedem be az energiamezőmbe azokat az információkat, amelyek a célomnak, a szándékaimnak árthatnak, romboló erővel hathatnak, ellentétesek a saját pozitív szándékaimmal. Azt is, hogy nem fordítok figyelmet rosszindulatú, negatív híreken csámcsogó, gyűlölködő, kárörvendő stb. emberekre, lehetőség szerint kerülöm azt, hogy tőlük információt kelljen befogadnom.

Bízz abban, hogy az Univerzum a legjobbat akarja Neked ? és ennek bekövetkeztéért el is követ mindent: elhalmoz a szükséges információkkal, tudással, anyagi és más javakkal, kapcsolatokkal ? neked csak a saját pozitív szándékaidon kell tudnod megtartani a fókuszt.