Az embert az iskolában megtanítják írni, olvasni, számolni, de figyelni és főleg odafigyelni senki sem tanítja! Figyelmünk ne legyen passzív hallgatás. Az odafigyelés mindig aktív.
Ennek megtanulható, begyakorolható fogásai vannak. Fegyelmezd a figyelmed!
Az emberek átlagosan 120 szó/perc sebességgel beszélnek. Viszont gondolkodni 4-500 szó/perc sebességgel tudunk. Van tehát bőven kapacitás az elkalandozásra. Ezt az időt kell pozitívan kihasználni. A következőkre:
Anticipálj!
Magyarul: próbáld meg előre látni, mi lesz a partnered következő szava, mondata. Hová akar kilyukadni.
A rossz főnöknek tíz percig mesél a beosztott a nagynéniről, aki szegény megint kórházban van. A jó főnök már egy perc után ?anticipálja?, hogy a mese egy szabadnap érdekében folydogál. Ha ekkor maga ajánlja fel a szabadnapot, az dupla haszon: nyert kilenc percet és ő a megértő feljebbvaló.
Jegyzetelj!
A folyó beszéd szinte mindig túlbiztosított. Ismétlésekbe, körülírásokba, példálózásba bocsátkozunk. Erre szükség van a megértés érdekében, de már a felidézéshez szükségtelen. A jegyzetelés a lényeget hivatott rögzíteni. Egyben annak is bizonyítéka, hogy figyelsz a másikra, fontosnak tartod a közlendőjét.
Értelmezz!
Nem csak a diplomáciában működik az a gyakorlat, mely szerint a szavak a gondolatok elrejtését szolgálják. A mondatok értelme gyakran kimondatlan. Ki kell bányászni a szövegből.
Figyelj a testbeszédre!
Ez egy külön kommunikációs csatorna. A testbeszéd megerősíti vagy cáfolja a kimondott szavakat. Egyszerre kell értelmezni a hallottakat és látottakat.
Tolmácsolj!
Mindenki saját szótárat, értékrendet használ tapasztalatainak rendezésére. Ezért szinte szó szerint le kell fordítani önmagunk számára a híreket és eseményeket. Amit nem fordítunk le, azt nem vagyunk képesek megjegyezni. Arra nem emlékszünk. Ezt a fordító munkát az agy automatikusan végzi, de jó, ha tudatosan is besegítünk. A kulcsszó hozzá: azaz, vagyis.
Létesíts szemkontaktust!
Időnként, de ne hosszan és mereven, nézz szembe a partnereddel. Részint le lehet olvasni a másik arcáról, hogy őszintén gondolja-e, amit mond. Másrészt érzi, hogy figyelsz rá. Továbbá meglátod, hogy mikor lehet, illetve szükséges (illik) megszólalnod.
Hümmögj!
A partner szövegének követése úgynevezett továbblendítő hangokkal és kifejezésekkel a legtöbb kultúrában bevett szokás. Annál jobb, minél sokszínűbb a repertoár. A sztereotip ?aha? monoton ismételgetése inkább az oda nem figyelés jele.
Kérdezz!
Jó bizonyítéka a fokozott figyelemnek a megfelelő helyen alkalmazott közbekérdezés. ?Ezt meg hogy érted?? ?Ez tényleg így volt?? ?Szerinted komolyan gondolják?? Persze a kérdéseket nem szabad elcsépelni, mert a kellemes kommunikáció legfőbb ismérve a spontán közvetlenség. A partner könnyen észreveheti a hamisságot.
Carnegie, aki a múlt század kezdetén szegény bevándorlóként indult, és több mint 500 millió dolláros vagyont gyűjtött, egyszer azt mondta:
?többet fizetek azért a képességért, hogy valaki kijön másokkal, mint bármi más dologért.?
(Forrás: Brian Tracy)
Fotó: chelle morguefile