Ébren álmodó babák

Új babáit ébren álmodóknak hívja, noha lehet, ez éppen rá jellemző igazán. Szekeres-Karl Eszterrel az inspirációról, az alkotás öröméről, a ?semmiből? megszülető személyiségekről, a babáiról beszélgettünk.

12182117_1056135824430434_1170846019_n

Kezdjük egy játékkal! Szavakat mondok, s mondd el, mi jut róluk eszedbe.

Benne vagyok! Tulajdonképpen az inspiráció is hasonlóképpen működik, csak ott nem feltétlenül szavakból indulok el, sokkal inkább érzetekből, egy dallamból, egy elém táruló képből.

Elza, Rebeka, Johanna?

És Natasa, Annabella és a többiek. Ők az Ébren álmodók, a babáim, akik mind-mind önálló személyiségek, más-más lélekkel, gondolatokkal?

Nem arról van inkább szó, hogy te vagy az ébren álmodó, s ezeket az álmokat valósítod meg a munkáidban?

Persze, én is az vagyok, de egy idő után észreveszi az ember, hogy ezek a babák nem az én ?találmányaim?. Nem, ezek a babák meg akarnak születni. Már akkor léteznek valahol, amikor a színeket, mintákat csak válogatom az üzletben. Onnan tudom ezt, hogy a varrás kezdetekor többnyire semmit nem tudok még arról, hogy mivé vagy kivé lesznek az előttem heverő, aztán valósággal átlényegülő anyagdarabok. Egyszerűen formálódik a baba a kezeim által, mintha ő maga sugalmazná, ki is ő valójában, hogyan néz ki, mi a dolga itt közöttünk.

12179467_1056134051097278_1182198509_n 12170380_1056135714430445_437777776_n

Misztikusan hangzik. Szerinted van küldetésük?

Ha belegondolsz, egy táskának és egy autónak is van küldetése, de az Ébren álmodóknál még inkább érzem ezt, hiszen nem egy futószalagról esnek le, hanem a kezeim között jönnek a világra. És bár a megszületésük után nekem is van érzetem, képem arról, hogy milyen lélek lakozik bennük, de a legnagyobb bizonyosság abban rejlik, ahogyan egy kislány meglátja őket, s pontosan tudja, melyik lesz közülük az ő barátnője. Mert egyáltalán nem biztos, hogy Natasával jóban lesz, de lehet, hogy Elzáért rajongani fog. Ha pedig ennyire különböző érzelmeket képesek kiváltani az Ébren álmodók, akkor aligha kétséges, hogy nekik különböző lakásokban, családoknál, gyerekeknél van a helyük.

Mint ahogyan az sem kétséges, hogy babázni jó, babázni kell…

Így van. És tegyük hozzá, nemcsak kislányoknak. Ne ijedjen meg egy szülő sem, ha azt látja, hogy kisfia is felvesz és megölel egy babát. Ahogyan a kislányokban már akkor benne van az anyaság képe, úgy a kisfiúkban is ott van az apa, az apaság. Márpedig egy jó apa is felveszi a gyermekét, babusgatja, megöleli, játszik vele, ne csodálkozzunk, ha a kicsik ezt utánozzák. Ez egy olyan minta, amelyet büszkén adhatnak tovább. Sőt, figyeljenek csak arra, hogy milyen az a játék, az a baba, amelyet a gyermekeik választanak. Ígérem, sokkal többet meg fognak tudni a saját gyermekeikről.

12179340_1056132374430779_1152199637_n

Te a babáidról is úgy beszélsz, mintha a gyermekeid lennének…

Mert úgy is érzem. Sokan nevetnek rajtam a vásárokon, mert amikor eljönnek értük, puszival, időnként egy-egy könnycseppel búcsúzom tőlük. S persze előfordult már olyan is, hogy képtelen voltam elengedni a kis álmodót. De gondolj bele, több napon át formálódnak, érzem, ahogyan megérkeznek hozzám, s engem is megérintenek. És persze nem zárhatom ki azt sem, hogy néhányuk bizony nálunk akar majd élni. Bizony, meg tudom érteni őket:-).

Ha már a küldetést, a sorsot említetted, a Facebookon többször a bolygók állásával magyarázod, miért az született meg a varrós kuckódban, ami vagy aki megszületett.

Mindannyian érzünk olyat, hogy az egyik nap mennek a dolgok, máskor nem annyira, egyik nap mélyebben éljük meg a velünk történteket, másnap viszont könnyedebben vesszük az akadályokat. Egy idő után tudatos lesz erre az ember, s észrevehetjük, ezek bizony nem véletlenek, mint ahogyan az sem véletlen, hogy ki milyen csillagzat alatt születik meg. Márpedig ha így nézzük, minden teremtésünk révén világra segítünk olyan minőségeket, amelyek egyedivé, megismételhetetlenné teszik az alkotásainkat. Ezért különböznek az Ébren álmodók is.

A szavaidból azt érzem, számodra a varrás nem munka, hanem alkotás?

Ez így is van, de persze velem is előfordul, hogy nagyobb vásárok előtt befeszülök, hogy mennyi mindent ?kell? varrnom. Ezt a kényszert el kell engedni, s ha ez sikerül, egyből jön az ihlet, a szívemben születnek az új ötletek, elragad az alkotási láz, a kezem pedig alig győzi felvenni a tempót.

12179270_1056134867763863_1132770810_n 12182040_1056133867763963_1820630338_n

Ha már a vásárokat említetted, hogyan viseled, amikor a kézművesek között megjelenik néhány futószalagos kereskedő?

Amíg nem varrtam, én sem tudtam igazán, mekkora különbség van baba és baba között. Persze mindig is jobban kötődtem az egyedi portékákhoz, de amióta tudom, hogyan születnek meg az efféle csodák, még többre értékelem a keramikus, fafaragó, üvegfestő, ékszerkészítő vagy éppen bőrműves ismerőseim és barátaim munkáit. Mert a kézműves nem gyárt, hanem tényleg teremt, s mi ezt jól tudjuk egymásról. Ha mindig lesznek olyan emberek, akik ezt az értéket felismerik, akkor azzal is megbékélek, hogy sokak leragadnak még a személytelen, élettelen tucat termékeknél. S talán eljön az idő, amikor őket is megszólítja például egy Ébren álmodó?

?Szerelem van. Sokak számára ez “csak” férfi és női minőséghez kötött fogalom, de számomra sokkal több annál. Szerelem minden, amit egész szívemmel teszek, amiben jól érzem magam, ami élettel telít, és amibe egész lényemmel, teljes valómmal bele tudok helyezkedni. Ilyen az alkotás is. Nem mindig, de most ilyen volt. Ma ők születtek, szerelemből. Ezért tökéletesek. Nekem.?

Schütz Gabriella

Fotók: Szekeres Alán

Tagged under