Párkapcsolatunk problémáit a szülői házban, a szüleinkkel való kapcsolatunkban kell keresni? Az ott szerzett tapasztalataink, a szülői minta, a nevelésünk alapján kialakított szerepjátékaink határozzák meg a későbbi párkapcsolatainkat?
A válasz egyértelmű igen! Gyermekkorban mindenki végigpróbálja a családba való leghatékonyabb beilleszkedést. A gyerekek cukik, hisztisek, sírnak, hízelegnek, hazudnak vagy éppen őszinték. Tisztelik a szülői tekintélyt, vagy éppen semmibe veszik. Barátnak, barátnőnek tekintik a szülőket vagy éppen ellenségnek. Olyanok akarnak lenni, mint a szüleik vagy éppen ellenkezőleg: semmiképpen nem akarják követni apjuk vagy anyjuk példáját.
Nem véletlenül születünk be abba a családba, környezetbe, hazába, bőrszínbe, amelyben felnevelkedünk. Születésünk előtt ezt találtuk a legoptimálisabb környezetnek ahhoz, hogy lelkünk fejlődjön a megtapasztalások során. A választott szülők sok mindenre megtanítanak minket, de a legfontosabb, hogy olyan szerepet alakítunk ki mellettük, ami leginkább alkalmasnak mutatkozik a túlélésre. Alapkarakterünk, azaz alapvető tulajdonságaink már születésünkkor meghatározza azokat a tulajdonságainkat, amelyekből építkeznünk kell az életben. A szülői ház pedig segít kialakítani az alapkarakterünknek megfelelő túlélési stratégiát, azaz a szerepjátékainkat.
Hogyan hat mindez a párkapcsolatainkra?
Az első párválasztásunknál mindig az ellentétes nemű szülő a meghatározó. A lányoknak az apa, a fiuknak az anya a minta. Amennyiben az ellentétes nemű szülőre felnézünk, őt tökéletesnek találjuk, szeretnénk hozzá hasonló párt találni. Érdekes, hogy nem csak a belső tulajdonságok vonzanak minket, de még a külsőségek, az alkati tulajdonságok is. Azonban ha nem találjuk vonzónak a szülő tulajdonságait (pl. erőszakos apa vagy anya) akkor pont ellentétes tulajdonságokkal rendelkező párt választunk. A legtöbb ember azonban nem tud elvonatkoztatni a családi szerepektől. Előbb – utóbb felveszi az azonos nemű szülő szerepét. Nem véletlen az a mondás, hogy „nézd meg az anyját, vedd el a lányát”.
A párkapcsolatunkba azokkal a szerepekkel lépünk be, amik beváltak a családban. Csakhogy a másik fél mégsem olyan teljesen mint anyánk vagy apánk. Hasonló lehet, de nem olyan. Mi a teendő, ha elkezdődnek a párkapcsolati problémák? Magunknak kell új szerepekkel megbirkóznunk, új viselkedési mintákat kell felvennünk. Össze kell csiszolódni a párunkkal. Az a dolgunk, hogy kilépjünk a korábbi családban bevált szerepeinkből és új szerepjátékot tanuljunk meg. Ehhez azonban idő, türelem és ami a legfontosabb tudatosság is szükséges. Azok a nők, akiket az apjuk bántalmazott, sokszor el sem tudják képzelni, hogy a párjuk ne verje meg őket. Az alkoholisták gyerekeiből lesznek leginkább alkoholisták. A bántalmazott gyerekekből sokszor lesznek bántalmazók. Azt látták ugyanis, hogy a családban ezzel lehet megoldani a problémákat vagy megszerezni a szükséges tekintélyt.
Hogyan tanulhatunk meg új szerepjátékokat, hogy megmentsük a párkapcsolatunkat?
Először is fontos felismerni a családi erőviszonyokat. Nézzük meg szüleink kapcsolatát és gondolkozzunk el azon, hogy mi is olyan kapcsolatra vágyunk-e? Tényleg olyan tökéletes az ő házasságuk? Ha nem élnek együtt nézzük meg, hogy mitől romlott meg a viszonyuk? Próbáljuk meg kívülállóként megnézni szüleink kapcsolatát. Változtassunk a szerepjátékunkon! Mért akarunk felnőttként, új családot alapítva is a szüleink értéke szerint élni? Mi lenne, ha saját belső érzéseinkre hagyatkozva élnénk a párkapcsolatunkat? Felejtsük el azokat a belénk nevelt sztereotípiákat, ami szerint élni kellene az életünket!
Azt gondolom, hogy a szülők miatt nagyon sok párkapcsolat megy tönkre. A világ megváltozott körülöttünk, a női és férfi szerepek megváltoztak. Alkalmazkodni kell az új világhoz és a szülők értékrendszerére alapozva ez nem mindig sikerül. Sok mondást már viccként sem lehet elmondani. Például „az asszony verve jó” elvtől már el kéne szakadni, mint ahogy attól is, hogy „a férfi szívéhez a gyomrán át vezet az út”. Két ember közös életének szabályait csakis nekik szabad kialakítani. A szülők addig segítsék a gyermekük fejlődését, amíg nem lesz felnőtt. A felnőtt élje a saját életét. Amikor új családot alapít a gyermek felnőtt lesz. Neki kell lefektetni az új szabályokat. Nem a szülőktől kell útmutatást kapnia további életéhez, hanem a felettes énétől, valódi lelki vezetőjétől. Attól, hogy a szülők idősebbek nem bölcsebbek. Az ő tapasztalatuk nem biztos, hogy alkalmazható a gyermek későbbi párkapcsolatára.
A Spirit flow önismereti és életvezetési rendszerének elsajátítása segít feltárni a kapcsolati problémákat. Az eredeti családunk tagjait és a párunkat, gyerekeinket megismerve feltárhatjuk a családi erőviszonyokat. Azenergetikai családfa felrajzolásával megismerhetjük a családi uralmi viszonyokat, megnézhetjük, hogy ki kivel van jó vagy rossz viszonyban, ki befolyásolja a másikat, esetleg uralkodik rajta. Az energia-programozás technikájával javíthatunk a kapcsolatainkon. Mindkét technikáról már korábbi számokban jelentek meg írások.
dr. Kézdi Andrea