Géczy Gábor jött rá arra, hogy a csakráink mindegyike, szépen sorban behangolható a szolmizációs hangokkal.
Ha betegek, vagy csak nagyon fáradtak vagyunk, feküdjünk bele egy kád meleg vízbe úgy, hogy a fejünket is belerakjuk.
Öntsünk bele pár csepp, bármilyen illóolajat, és próbáljuk meg megkeresni azt a dó hangot, (énekeljünk) amely a gyökércsakránkra el kezd rezonálni.
Ha megtaláltuk ? ezt erősen lehet érezni ?, akkor utána énekeljük végig a ré, mi, fá, szo, lá, ti hangokat is. Ezzel az összes csakránkat képesek vagyunk kitisztítani, harmóniába hozni, és aktiválni. A gyógyulásunk pedig megtörténik.
Tulajdonképpen a magyar népdalok hangkészlete, és ezek éneklése is felér egy ilyen csakra harmonizálással. Lerajzolva a hosszanti tengelyünket (gerincünket), bejelölve rajta a csakrákat, és a hozzá tartozó szolmizációs hangokat, majd ezeket felülről lefelé haladva, és visszafelé olvasva, a következő értelmes mondat áll össze:
ITT ÁLL ŐS FA ÍM ERŐD.
? 7-es, korona csakra ——— TI— IT
? 6-os, harmadik szem csakra LÁ—ÁL
? 5-ös, torok csakra——— SO—OS
? 4-es, szív csakra———– FA—FA
? 3-as, napfonat csakra—— MI— IM
? 2-es, nemi csakra ——— RE—ER
? 1-es, gyökér csakra——– DO—OD
Az Ős fa, a gerincünk, mely alul a gyökér, fenn a korona, melyből úgy kapjuk erőnket, hogy lent a Földbe, fenn az Égbe vagyunk bekötve. Vajon Kodály Zoltán tudta azt, hogy az általa elnevezett hangok ezt a bölcsességet adják ki? Bizonyára fogalma sem volt róla, ezt minden valószínűség szerint, odaátról súgták neki.
http://drmi.blogger.hu/
- videolink: