Amikor megbetegszik gyermekünk nagy odaadással kezeljük, mindent megteszünk, hogy minél hamarabb meggyógyuljon. A gyógyításnak eredménye van. Gyermekünk végre meggyógyult. …,de lám eltelik egy kis idő és újra kijön valami újabb tünet gyermekünkön, újra kezelnünk kell. És ez így megy hosszabb-rövidebb rendszerességgel. ?Ő sajnos, egy beteges gyerek…? ? állapítjuk meg. Ilyenkor érdemes kicsit önmagunkban és a családunkban is körülnézni vajon nincs ennek a ?betegesdi?-nek valamilyen külső oka?
A gyermekek ? elsősorban a kicsi gyermekek, kb. öt éves korig ? bizonyos tekintetben még nem önálló személyiségek. Teljes egészében függnek azoktól a hatásoktól, amelyek saját családjukban, környezetükben érik őket. Hogy miért? Ennek egy nagyon egyszerű magyarázata van. A gyermekek agyhullámai ebben a korban un. ?alfa? állapotban vannak.
Aki tanult agykontrollt vagy egyéb meditációs technikákat, az tudja, hogy azért próbáljuk meditációs technikákkal, ellazulással vagy egyéb módokon elérni ezt az állapotot, hogy az agyunk befogadóvá váljon és ki tudjuk kerülni azt a tudatos kontrollt, amit az agyhullámok ?béta? állapota jelent.
Gyermekeink kb. öt éves korig folyamatosan ebben az állapotban léteznek. Ez azt jelenti, hogy az őket érő hatásokkal szemben semmilyen tudatos elemzési vagy kontrollálási lehetőséggel nem rendelkeznek. Mindent átvesznek és úgy fogadják el, ahogyan kapják. Mivel érzelmileg is erősen kötődnek a szüleikhez, tökéletesen átérzik és átveszik azokat az érzelmi mintákat, örömteli vagy feszültségekkel telt érzelmi állapotokat, melyek a családban uralkodnak.
Tökéletes tükörként vetítik elénk mindazokat a problémákat és konfliktusokat is, amelyek ? akár csak rejtett módon is, a ?szőnyeg alá söpörve? ? fellelhetők a családban. Előttük ? éppen mert ilyen befogadó állapotban léteznek ? nincs titok. Tökéletesen megérzik, átérzik a legkisebb rejtett konfliktust is, ami a családban él. Nem csak átérzik, hanem ?jó tükörként? azonnal vissza is jelzik.
Betegségeik is ilyen tükör-jelzésként értelmezhetőek. Őszintén, megjátszás nélkül és a maga teljes intenzitásában jelzik vissza a családi helyzetet. Egy egyszerű, teljesen hétköznapinak látszó példával szeretném illusztrálni a leírtakat: a gyerek/ek folyamatosan náthás/ak, tüsszög/nek, folyik az orra/orruk, fáj a torka/torkuk vagy akár már valamilyen komolyabb légzőszervi megbetegedésben szenved/nek.
A légzőszervek, a tüdők a külvilággal való kapcsolatfelvétel szervei. A légzőszerveken keresztül folyamatos kapcsolatban állunk a körülöttünk lévő világgal. Felvesszük a külső energiákat a belégzésen keresztül és leadjuk a számunkra szükségtelen energiákat a kilégzés által.
Átvitt értelemben ? lelki síkon ? is a tüdők, légzőszervek a külvilággal való kapcsolat szervei. Betegségek akkor lépnek fel bennük, ha ezek a lelki, emberi kapcsolatok nem működnek tökéletesen. Jelzik, hogy a gyermek környezetében valami miatt nem működnek jól ezek a kapcsolatok.
Ilyen esetben tehát célszerű megvizsgálni önmagunkat is és a család egyes tagjai közötti kapcsolatokat is, hol vannak azok a nyílt vagy rejtett konfliktusok, melyeket a gyermek betegsége jelez. … és ezeket kell megoldani ahhoz, hogy a gyermekünk problémája tartósan megoldásra kerülhessen.
Ez persze egy hatalmas felelősség. Sokkal könnyebb azt mondani, hogy beteges a gyerek és hagyni mindent a régiben, mint szembenézni saját magunkkal és esetleg a a párunkkal való megoldatlan ? tudott vagy a tudatalattiba száműzött ? konfliktusokkal.
Pedig ez a végső megoldás. Gyermekeink azért születtek le hozzánk, azért hozzánk születtek le, mert ezt vállalták. Vállalták, hogy tanítani fogják a szüleiket és szembesítik mindazokkal a problémákkal, melyekkel önmaguktól nem mernek szembenézni. Félelemből, önbizalom-hiányból, azért, mert féltjük a kapcsolatunkat. Mi lesz ha megmondom, azt, amit érzek, mi lesz, ha egyszer kiállok magamért és elmondom azt, ami esetleg évek, évtizedek óta nyomaszt.
Igen, a gyermekeink erre akarnak rávenni minket. Ez a legfontosabb jele szeretetüknek, hogy tanítanak, figyelmeztetnek és jeleket adnak rólunk. És azt is tudnunk kell, hogy az ő fejlődésüket is úgy tudjuk a leghatékonyabban segíteni, ha vesszük a figyelmeztetéseket és ennek megfelelően változtatunk a saját életünkön.
Mert hiába akarjuk máshogy nevelni őket, mint ami bennünk van. Hiába gondoljuk azt, hogy tanuljon az én hibáimból. Nem megy. A nevelésnek egyetlen lehetséges módja az, ha önmagamat megváltoztatom és egy új mintát kínálok fel gyermemek számára. Egy lehetőséget, hogy amennyiben akarja, követhesse ezt az új mintát.
Mi a tanulsága ennek a bejegyzésnek?
-
Figyeljünk a gyermekeink betegségére! Főleg, ha visszatérő, akut problémáról van szó.
-
Nézzük meg a lelki hátterét az adott betegségnek. Nézzük meg mit üzen számunkra, a család, a kapcsolat/ok számára.
-
Érezzük át a felelősséget a saját sorsunk iránt és változtassunk.
-
Köszönjük meg gyermekünknek az adott figyelmeztetést, és
-
… mutassunk neki egy új mintát.
Ezzel tehetünk a legtöbbet mindkettőnkért és az egészséges családi kapcsolatainkért is.
Forrás: http://sodor693.wix.com/