Vannak az életednek olyan részei, melyeket szívesen elfelejtenél? Voltak dolgok a múltban, talán a jelenben is, melyeket megbántál, nyomasztanak, vagy csak simán zavarnak? Úgy hiszem, mindannyiunknak voltak olyan élethelyzetei ? amikről úgy gondoljuk jobb, ha meg sem történtek volna, vagy másképp alakulnak.
Az igazság az, hogy minden szituáció, amit kerülünk, vagy szőnyeg alá söprünk, igen nagy erőforrást rejt, s ahelyett, hogy ezt az erőt megbánásra, önpusztításra pazarolnánk, adottságaink fejlesztésére is irányíthatunk.
Minden energetikai struktúrára függetlenül attól, hogy ez a struktúra egy amőba, egy kapcsolat, egy emberi test, vagy egy életkörülmény, vonatkozik egy misztikus és tudományos elv, amit úgy ismerünk; polaritás. A polaritás azt jelenti, hogy minden, ami létezik duális, azaz ?kettős? természetű. Ez megmagyarázza, hogy minden dolognak két pólusa van, ami ugyanannak a dolognak csak szélsőséges ellentéte, egy másik aspektusa.
Meleg és Hideg, Lent és Fent, Fény és Sötétség, Férfias és Nőies, Pozitív és Negatív, Szeretet és Gyűlölet, valójában mindegyik, csak egy adott jelenség különböző kifejeződése. Meg tudod mondani teljes bizonyossággal, hogy melyik hol kezdődik és hol ér véget? Hol kezdődik a meleg és hol van vége a hidegnek? Pontosan mikor kezdünk el valakit szeretni, vagy utálni?
Ezen igazságok jelen vannak a mi életünkben is, betegség, jóllét, bőség, harc stb. formájában. Nem teljes egészben csak, mint vibrációs szintek variációi. Egy pólus nem létezhet a másik fele nélkül.
Miért fontos, hogy ezt megértsük? Mert ha elutasítjuk egy részét az életünknek, akkor nem csak ezt az egy részt, hanem az egészet elutasítjuk. Ha egy számunkra negatív eseményre, mint sötétségre, haraggal reagálunk, az azt kísérő szégyenre és bosszúságra fókuszálunk, akkor ezt az az érzelmi energiát elküldjük létezésünk minden aspektusába. Ez nem lehet így.
Arra kérlek, vizsgáld meg azokat a részeket életed múltjából és jelenéből, melyek keserűséget hordoznak, vagy ami, aki miatt haragot érzel és ismerd fel, hogy ezek nem elkülönített, hanem a teljes élet szerkezetének részét képezik. Minden helyzet, függetlenül attól, milyen nyomorúságos, hogy mozgat téged, vagy eltávolít, felgyújtja vagy kioltja a tüzet benned, mert már nincs szükséged rá – azt igényli, hogy valaki mássá válj, mint aki az előző pillanatban voltál, és lépj túl a korlátaidon.
Ezek a helyzetek kényelmetlenek lehettek, de mind egy potenciális és hatalmasabb célt szolgálnak. Ezek a pillanatok térítenek észhez téged.
Ha képes vagy egyfajta megértéssel szemlélni ezeket a helyzeteket, sőt hálával tekinteni rájuk, mint téged szolgáló erőket ? felszabadulnak azok a stagnáló energiák, melyeket arra használtál, hogy korlátozzanak és a negatív észlelések mezőihez kössenek téged. Ez a feloldás olyan, mint mikor kinyitunk egy zsilipet egy olyan gáton, mely korszakokon át visszatartotta a vizet, ezért ahelyett, hogy kotlasz a stagnáló energiákon, fel is használhatod, hogy áldásként jelenjen meg az életedben.
Vizsgáld meg az élethelyzeteid, hogy hol pazarolod az energiát ?a sötétség elutasításával?? Ki tudod nyitni a szívedet és kiterjeszteni az észlelésedet (megemelni a rezgést) annyira, hogy sötétség helyett a fényt fogadd be, hogy átalakítsd a negatívat pozitívra.
Képes vagy felismerni, hogy ezekre az élethelyzetekre azért volt szükség, hogy fejlődj, hogy felülemelkedj a nehézségeken? Ha képes vagy erre, az életed el kezd feltárulni és a lehetőségek olyan formái mutatkoznak, melyeket soha tartottál lehetségesnek.
Egy igazi mester tudja, hogy nem lehet megalkotni egy szép festményt fény és árnyék nélkül ? hogy ahhoz mindkét pólus alkalmazására szüksége van. Mikor elkezded látni a nagyobb képet, mikor megnyílsz, azzal hozzákapcsolódsz a korlátlan lehetőségek energiáihoz, és Isten társ-teremtőjévé válsz. Akkor és csak akkor lehetsz saját életed mestere, mert csak a Fényed erejével valósíthatod meg az álmaid, azt, amiért idejöttél ebbe a világba.
Fotó: PublicDomainPictures