A legnagyobb ajándék amit a gyermekednek adhatsz, ha hagyod, hogy a saját életét élje! Ha önálló személy válhat belőle, és nem testálod rá a te gyerekkori álmaidat, be nem váltott reményeidet, nem vele akarod rendbe hozatni az életedben félre sikerült dolgokat.
Különleges ajándék, ha engeded felnőni, és a lelkében is felnőtté válhat, nem csak biológiailag, és társadalmilag lehet nagykorú. És bizony így van ez.Mert számos emberrel találkozom, akire felnőtt korában is a gyerekkori szabályok az érvényesek a családban.De kérdem én. Miképpen lehet egy gyermeknek tekintett felnőttől elvárni, hogy jó szülővé, és megbízható családfenntartóvá váljon, ha az identitását naponta összezavarjuk azzal, hogy ő még mindig csak az a büdös kölök, akit meg kell regulázni, mert még arra sem képes, hogy tisztességesen eldöntsön bármit is? Nem, hogy jól fel tudja nevelni a saját gyerekeit, egzisztenciát teremtsen, családot tartson fenn, stb…..
Számos családban összekeverik a szülő-gyerek kapcsolatot egyfajta gyámsággal, és ebből fakadóan bizony képesek a szülők szétverni bármilyen erős párkapcsolatot, akár házasságot is. Nem, nem rosszból. Nem, nem szándékosan. Csak úgy. Tudatlanul, melléktermékként. Mert aki a saját életét nem viszi sikerre, megpróbálja azt az utódai életében bepótolni, gyakorta helyrehozhatatlan károkat okozva a gyermekei életében, egyben lelkében ezzel. Mert sok gyermek távolodik el a családjától azért, mert ott még felnőtt korában is csak lenézik, megítélik, rendreutasítják.
Nem mellékesen gyakorta találunk olyan döntéshozókat, vezetőket, főnököket, akik – tudattalanul -, ezt a mintát követve aztán a beosztottaikon (időnként tanítványaikon) verik el ezért a port. De olyan is akad bőven, aki a saját párján, saját gyerekein „veri le” önnön megaláztatásának sérelmeit.
Ha ezen megpróbálnánk változtatni, sokkal több boldog család lehetne a Földön, és sokkalta kevesebb válás esne meg!
Csaba Beatrix
fotó: www.pixabay.com