Ma gyújtjuk meg az első gyertyát az adventi koszorún. Advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyt megelőző negyedik vasárnaptól (görög katolikusoknál hatodik vasárnaptól) karácsonyig számított időszakot jelenti.
Advent eredete a 4. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát. Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik, míg negyedik, utolsó vasárnapja december 18. és december 24. közé.
Advent első vasárnapja három időszak kezdetét is jelenti, a keresztény egyházi év kezdetét, a karácsonyi ünnepkör kezdetét és természetesen az adventi időszak kezdetét. Az advent szó jelentése ?eljövetel?, ami annyit tesz: ?az Úr eljövetele?.
Korábban szokás volt az adventi időszakban böjtöt tartani. Az adventi böjti idő alatt tiltották a zajos mulatságokat és az ünnepélyes házasságkötéseket, de az utóbbit az 1661. évi nagyszombati zsinat püspöki engedélytől tette függővé. A böjtölés hagyománya a 20. század közepén tűnt el.
Az Adventi koszorú
Az első adventi koszorú a hamburgi lelencgyermekeket istápoló protestáns lelkész, Johann Hinrich Wichern (*1808 -?1881) nevéhez fűződik. A gyermekek számára alakította ki az első – modern értelemben vett – adventi koszorút, 1839-ben. Egy kocsikerék-méretű, fűzfából font koszorúra négy nagyobb fehér gyertyát és – az adventi hétköznapok számának megfelelő számú – kisebb vörös gyertyát helyezett el. Örökzöld fenyővel és tobozokkal díszítette föl, valamint szalagokkal fonta körbe.
A használatának elterjedésével a fűzfából font koszorú mérete csökkent, míg végül csak négy gyertya maradt rajta, keresztirányú elhelyezkedésben. Később egy ötödik gyertya (az ún. ?Krisztus-gyertya”) is rákerült. A négy gyertyát szalag kötötte egybe, keresztet formálván a koszorú közepén, s a kereszt metszéspontjába került az ötödik gyertya, melyet csak Karácsony vigíliáján (előestéjén) helyeztek föl. A négy – koszorún elhelyezkedő – gyertyát körbe gyújtották meg az előestéken (az óramutató járásával ellentétesen), jelezvén, hogy az üdvtörténet mintegy ?szembemegy” a történeti idővel.
Az angolszász közösségekben gyakran vörös színűek az adventi gyertyák, de gyakran alakulnak a következőképp is: három lila, melyek szimbolizálják Ádámot és Évát (hit), a zsidó népet (remény), valamint Keresztelő Szent Jánost (szeretet). Az egyetlen rózsaszín Szűz Máriát (öröm) jelképezi.
A kör jelképezi egyrészt az évkört, melyen átragyog Isten világossága, másrészt az egész történelem kerekét, amelyben Isten kinyilvánítja magát az embernek. A kör az időbeliség mellett az örökkévalóságot is jelképezi, valamint azt a koszorút, amit elnyerünk, ha befogadjuk Isten Világosságát. Az évszakok szeszélyein túl változatlan örökzöld díszítés is erre az időbeliségbe belépő örökkévalóságra utal. A fagyöngy színe Krisztus áldozatára emlékeztet, míg a ?Krisztus-gyertya” fehér színe a feltámadást jelképezi. A fehér és piros szín egyben Jézus Krisztus két – isteni és emberi – természetére is utal. A négyes szám is a teremtett világ egészére utal: négy világkorszak, négy égtáj, négy évszak, négy őselem. Az ötödik gyertya a világtörténelem megpecsételésére utal, mikor is Isten belépvén a világba – ahogy a billog belesül az igásállat bőrébe – eltörölhetetlenül egybeforrt az emberrel.
Az adventi naptár
A naptár 24 napot jelképez, 24 ajtócska van rajta, és minden nap ki kell nyitni egyet december 1-től Karácsonyig. Régebben minden ajtó általában egy képet rejtett, ma már apróbb ajándékok, idézetek, jókívánságok vannak a számozott ajtók mögött. Ez a hagyomány az 1800-as évekből Németországból származik, ahonnan rövid időn belül elterjedt egész Európában és Észak-Amerikában.
Forrás: http://kovacsneagi.qwqw.hu/